Mit tegyek? SOS! -Nincs kedvem semmihez. -Értelmetlen számomra az élet. -Semmi sem motivál már. -Hangulat ingadozásaim vannak már legalább 3-4 éve. -Öngyilkos gondolatok.

Szia Kérdező,

Sok kérdést írtál, nem biztos, hogy értem melyik mire vonatkozik, de igyekszem válaszolni.

Mit tanultam önismereten? Nos kétszer voltam önismeretet tanulni. Két külön személynél. A második volt a plüssfotel.com. Most írok kicsit az első tanfolyamról:

Ez heti egy alkalom volt 10 héten keresztül. Először is feltette nekem a kérdést a tanár, hogy miért vagyok itt? Miért akarok önismeretre szert tenni. Ez már maga egy gyakorlat, hiszen az ember végig kell gondolja a dolgait és a válaszát, mert egy jó tanárnak, nem lehet hazudni/füllenteni, ha nem őszinte az ember, azonnal észre veszi és megkérdezi, hogy miért vagytok most ott, ha nem vagy őszinte.

Pl volt olyan gyakorlat hogy össze kellett írnom egy nagy lapra, mi és ki az amire szükségem van és mi az akire vagy amire nincs szükségem a további életemben. Jobb oldalra az egyik bal oldalra a másik (már mint a lapon). Ehhez azt tanácsolta, menjek el egy olyan helyre ahol még előtte nem jártam, hogy ne egy megszokott helyen elmélkedjek. Kimentem a Népszigetre. Ez arra jó, hogy az ember számot vet az élete jelenlegi dogaival, hogy mi az ami pótlék és mi az amire valóban vágyik.

Volt olyan gyakorlat, hogy minden este, végig kellett gondolni a napom. Mi történt velem azon a napon, mit csináltam azon a napon.

Tanított egyfajta jelenlét gyakorlatot is. Ennek az a lényege, hogy az emberek gondolatai általában vagy a múltban, vagy a jövőben járnak. (ha elismerik ha nem, ez így van és a legtöbben egyébként nem ismerik el hogy ez így, a legtöbben azt mondják, hogy a jelenben élnek -de ez csak egy rövid mellékszál volt- ) Szóval arra érdes törekedni, hogy az ember gondolatai a jelen pillanattal legyenek elfoglalva és ezt lehet gyakorlattal fejleszteni. Persze az ilyen gyakorlatokohoz kitartás kell, hogy szokásokká váljanak és hosszútávon változtassanak az ember életén, de megéri. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, ha van egy kis szabadideje az embernek, akkor próbáljon meg nem "csak úgy ellenni", hanem kerüljön a jelenbe. Ehhez 3 dolgot kell figyelni. Először a hangokat, hogy mit hall az ember. Ha ez ment egy ideig abba lehet hagyni, és jöhet a második, hogy milyen szagokat érez. Ha ment egy ideig abba lehet hagyni és jöhet a harmadik, hogy mit lát. Mindhárom esetben csak az aktuális érzékszerv által érzékelt dolgokat kell figyelni. Ez elég jól működik egyébként és a jelenbe hozza az embert, ami annyit tesz, hogy letisztulnak a gondolatok.

Volt olyan gyakorlat is, hogy naponta háromszor 10 perc úgynevezett énidőt kellett eltöltenem. Ez háromszor 10 perc meditáció volt naponta. Akkoriban irodavezető voltam és a kollégák csak lestek, mikor minden nap délben leparkoltam 10 percre a wc-ben. Nem tudom mit gondoltak, de nem érdekelhetett, nekem az volt a dolgom hogy el kellett vonulnom egy csendes helyre bárhol, ahol éppen vagyok, és 10 percet meditálni kellett.

Volt olyan is, egy nagy fehér lapra fel kellett írnom a születésemtől kezdődően minden fontos eseményt és embert egy idővonalra, mindent és mindenkit amiről tudomásom volt vagy emlékeztem rá. Erre kaptam két hetet, hogy legyen idő végig gondolni. Volt még sok minden de szerintem ennyi is elég. Az önismereti gyakorlatok nagyon misztikusan hangzó fogalom, de a valóságban nagyon egyszerű dolgok, amiket rendszeresen csinálni kell. Az emberek általában ott buknak el, hogy nincs kitartásuk.

A második önismereti kurzus (ami a plüssfoteles), az egy online kurzus volt. Úgy emlékszem 5 napos volt. Ő Laoszban, én Pesten. Egy internetes felületen irkáltunk egymásnak. Én megérkeztem egy problémával, amit meg akartam oldani. Ő elolvasta és kérdéseket vetett fel nekem. Az öt nap lényege az volt, hogy az ő irányított kérdései által, arra voltam késztetve, hogy önmagammal számot vessek. A gondolataimmal, az érzéseimmel, a múltammal. Ez történhetett úgy, hogy egy konkrét érzéssel kellett szembenéznem. Ez is nagyon jó volt.

Viszont ezek tanfolyamok voltak s habár mindkét tanárnak volt pszichológiai végzettsége, mindkettővel való szoros kapcsolatom addig tartott, amíg a tanfolyam. Ez nem baj, de meg van az a hátránya, hogy utána ha az ember viza esik, nem tud vissza menni. Ezért jobb a pszichológus. Oda vissza lehet menni ha gond van. És azért is jó a pszichológus, mert oké hogy én olyan mázlista vagyok, hogy találtam két aranyat érő embert akik önismeretet tanítanak, de rengeteg a kókler, aki az ismeretekkel nem rendelkezőket hitegeti, hogy tőle lehet valódi önismeretet tanulni. És nem rosszindulatból teszi ezt, egyszerűen csak képzetlen de képzettnek hiszi magát. Plusz a doki felismeri hogy ha baj van, az nagy baj vagy kicsi. Ezért javasoltam neked, ha teheted olyannál tanulj önismeretet, aki szakember. Azzal nehezebb mellé nyúlni, mint az önjelölt önismeret tanítóknál.

Szerintem pozitív ha úgy érzed van kedved elmenni dokihoz.

Köszi a pozitív visszajelzést, kedves dolog tőled. Azt azért jó ha tudod, hogy én is csak úton vagyok. Nem értem célba, csak rengeteget tapasztaltam, olvastam, próbálkoztam.

29 éves koromban törtem meg úgy, hogy depressziós lettem és 30 felett jöttem rá, hogy egyedül ebből nem lehet kimászni. Először én sem dokival próbálkoztam, hanem tágítottam az ismereteim és akkor találkozta először azzal, hogy van olyan hogy önismeret pl. Azután volt agykontroll is, meg meditáció is és még néhány dolog. Évek mentek el mire beláttam, hogy dokihoz kell fordulni. Mégpedig azért, mert ha az ember kicsit jobban van, abba hagyja az önmagával való foglalkozást. Ha ez megszűnik, krízishelyzet hatására vissza jönnek rossz érzések és gondolatok és támasz vagy segítség nélkül vissza térnek a nehezen elviselhető időszakok újra és újra. Most 43 vagyok egyébként, és pasi, ha már kérdezted. Szóval sok időt tölthettem volna akár boldogan is, ha komolyabban veszem a dolgokat :)

Szóval, ha össze kellene foglalnom, fontos, hogy legyen jó doki, fontos, hogy legyen kitartás, fontos, hogy legyen barát, aki tudja, hogy milyen vagy és milyen problémát szeretnél megoldani, mert akkor van aki noszogat, amikor elveszíted a fonalat, fontos, hogy ismerj olyat, aki hasonló dolgot szeretne megoldani és fontos hogy elindulj az önismeret útján bármilyen formában :) .

Ha van önismeret, lesz helyes önértékelés és lesz önbecsülés és önszeretet. Ezek elég fontosak :) A többi dolog önmagában (pasi, barátok, sport, szabad levegő, hobbi, csoki evés, elköltözés, tégy magadért -konkrét instrukció nélkül-, higgy magadban -a hogyan módszerének kibontása nélkül-, belső hang, ) nem hatásos. Az agykontrollról nem mondok véleményt mert nem tudok. Voltam tanfolyamon csináltam egy ideig, de akkor voltam, mikor pont jó időszakom volt és egy idő után abba is hagytam. Amikor meg újra rosszabbul lettem , már nem alkalmaztam. Szóval lehet, hogy hat, mert egyébként jónak tartom mint módszer, de erre a problémámra valamiért nem alkalmaztam.

Ja és most olvasom a záró kérdésed. Nem videó hívással beszéltünk, hanem hang hívással, mert Laoszban nagyon gyenge a net. Van hogy random elmegy az áram is meg ilyenek. :) Ezt mondta Mónika :) A másik önismeretim személyes találkozós volt.

Na, minden jót Neked! :)

Szia kérdező,

Nem tudom olvasod -e ezt az üzit, remélem kapsz róla email értesítést.

Mi a helyzet veled? Tudtál valamit tenni, sikerült valami/valaki segítségre találnod? Történt valami érdemleges, mióta legutóbb beszéltünk?

Vagy ugyan úgy maradt minden?