Miért olyan nagy dicsőség INTJ-nek lenni?

Valóban nem ad elegendő információt a teszt egy adott személyiség feltérképezéséhez, bár személy szerint egy kedves tanáromnak köszönhetően találkoztam a teszttel, azonban azt is elmondta, hogy ez egy a három főbb módszerből, amivel kicsit közelebb kerülhetünk önmagunk felfedezéséhez. Tehát az MBTI kitöltése is csak a személyiségünk egy részét mutatja meg, amit "külső segítséggel" lenne érdemes kitölteni.

Őszintén szólva engem csak azért zavar ez az "INTJ nek lenni menő" dolog, mert elvileg én ugyan ebbe a típusba tartozom, mégsem éreztem ennek soha előnyét, sőt, épp ellenkezőleg.

Egyébként a felvetésed érdekes, tényleg érdemes lenne egy, az aktuális lelkiállapotot és a viselkedési szokásokat is figyelembe vevő tesztet csinálni. Nyilván akkor is csak a személyiségünk egy részéről kapnánk képet, de lehet pontosabb lenne, mint az MBTI.

Nem gondolnám kompromittálónak azt, hogy ezt így kijelentettem. Ismerek rajtam kívül két-három INTJt, aki ugyanúgy küszködik a társadalomba való beilleszkedéssel, bár kettős dolog ez, mert másrészről pedig elengedték/elengedtük ezt az igényt. És igen, nehéz másoknak ezzel a típussal azonosulni, megérteni. Legalábbis saját tapasztalat alapján a közvetlen környezetem már ért, hisz ismernek, viszont egy kvázi idegen személy többnyire tart tőlem, vagy ellenszenvet váltok ki belőle. Egy érző személyiséggel sokkal könnyebben azonosulnak az emberek, illetve elfogadóbbak is, mert az emberi - a gondolkodás is emberi, csak nem mindegy, milyen mértékben.

És igen, nem tudok felmutatni semmit itt azzal kapcsolatosan, hogy mi bizonyítja az én szemelyiségtípusomat, leírhatnám a komplett INTJ jellemzést is, azonban az mindössze annyit jelentene, hogy elsajátítottam az olvasás művészetét, így nem bizonygatnék semmit sem. Egyszerűen csak feltettem egy kérdést egy olyan témában, ami engem zavar, mivel elvileg ebbe a típusba tartozom, mégsem tartom rangjelzésnek vagy kiváltságnak, mint sokan mások. Érdekelt, hogy mi lesz a reakció és az is, hogy van-e itt olyan személy, aki hasonlóképp látja.

A félreértések elkerülése végett: képben vagyok a többi személyiségtípussal is, a sajátom működésével pláne, érdekel a téma már elég régóta, tehát nem azzal van a gond, hogy nem érteném, vagy ne lenne háttértudásom, szimplán nem világos hogy miért boldog a legtöbb INTJ attól, hogy olyan a személyisége, amilyen, mert nekem eddig több károm származott belőle, mint pozitívum.

Persze, szereti magát különlegesnek érezni az ember, én is örülök neki valahol, hogy különleges vagyok, mert az vagyok, viszont több hátránnyal jár ez, mint előnnyel, de lehet, hogy én nem kerültem még eddig olyan támogató közegbe, ahol hasznosítani tudnám ezt, vagy legalábbis elismernének. De köszönöm a videót, amint lesz időm, ránézek. :)

Jó, akkor nézzünk egy példát: olyan szituációban vagy, ahol kényelmesen érzed magad, olyan emberekkel, akik úgyszintén különlegesek, akikkel képes vagy megértetni magad. Ebben a szituációban abszolút örülsz neki, hogy olyan vagy amilyen.

Illetve van az a szituáció (amit sajnos én többször tapasztaltam, mint az előzőt), amikor különleges vagy, viszont a téged körülvevő emberek pont ezért nem keverednek veled egy hullámhosszra - nem értenek, furcsának, bogarasnak, vagy mivel nem beszélsz, akár szorongónak titulálhatnak.

Ilyenkor is pozitív töltetű lenne a különlegesség?

És találkoztam már hozzám hasonlóan INTJkkel (bár összesen hármat ismerek), akik hasonlóan hozzám, inkább a hátrányát érzékelik ennek a személyiségtípusnak, pontosan az utóbbi példám miatt. Különlegesnek lenni jó, persze, ha megvan hozzá a befogadó közeg. És erre irányult a kérdésem is, lehet nem fogalmaztam akkor elég tisztán, de arról szólna, hogy az az INTJ, aki büszke a személyiségtípusba és a különlegességére, az mondja el, hogy miért, mert szeretném benne meglelni a szépet.