Ti hogy birkóztok meg az elmúlással?

én alapból nem tekintek a halálra negatív dologként, hisz természetes dolog

az emberek az önzőség miatt sírnak, mert akit elveszítettek már nem lehet velük, önmaguk miatt siratják

a haláltól való félelem bele van kódolva az emberbe olyan szinten, hogy mi magunk ne akarjunk meghalni, de mindenki idővel meghal

Miért? Most fogsz meghalni?

Ha nem most akkor miért kéne félni?

Elég csak akkor ha már ott tartasz.

Azért félsz, mert tudatod van.

Növények, állatok és sok ostoba ember nem fél tőle.

Én is félek tőle, pláne, hogy nekem hivatásom szerves része olykor. De nem gondolkodok rajta sűrűn.

Volt, amikor én is megijedtem a gondolattól, hogy mi lesz halálnál. Mi lesz az „én”-nel. Ha nincs már meg a hardver, ami kihajtana.

De aztán szép lassan rájöttem, hogy nem kell aggódnom, mert semmi különösebb nem lesz velem halál után, mint ami fogantatásom előtt volt.

Illetve az is nyugtatott, hogy bármit csinálhatok, a tudomány nem fog tudni választ adni rá az én életemben, a mesékben meg nem hiszek. Szóval tehetetlen vagyok a témában, és ezt a tehetetlenséget elfogadtam...