Komolyan léteznek ilyen emberek?

De nincs döntéshelyzetben. Nem akarja a gyereket. Eldöntötte.

Ha nem tudná, mit akar, íratnék vele pro/con listát, kifaggatnám az életkörülményeiről, stb. De ha odajön hozzám, hogy terhes, és nem akarja? Akkor egyértelmű.

És inkább csinálnál belőle tini anyukát és csesznéd el ezzel az Ő életét? Okos döntés, tényleg.

A kis embrió csak egy gondolat, egy esély, egy valami.

A már élő, lélegző, önállóan létezni tudó ember meg menjen a levesbe egy kis esély miatt? Nem, kösz. Én inkább a már valóban bizonyítottan élő személyt védeném, és csak utána a kis embriót. Kövezz meg érte.

Az ember maga. Minden az egyénen és a felfogásán áll. Nem kell itt adni a nagy lelkészt meg filozófust: hadd döntse el mindenki magának. És ha tanácsot kér, hát igenis adjanak neki tanácsot. Mi ezen olyan marha bonyolult?

Bezzeg más kérdéseknél meg megy a "nem az én dolgom, nem szólok bele, nem foglalkozom vele" álszenteskedés, ha véleményt kérdeznek más ember szokásairól. Akkor ebbe miért kell belepofázni?

Mégis mit kellene tennie egy akárhány éves, traumát elszenvedett nőnek? Várni? És mennyit? Egy hét alatt nem oldódik meg a trauma. De 12 hét alatt sem lehet feldolgozni. Az abortusznál pont idő nincs. Ezzel minden nő tisztában van. A tanácsadás pedig nem azt jelenti, hogy te hozod meg helyette a döntést. Te írtad a felvetésedben, hogy 15 éves, megerőszakolták, nem akarja a gyereket. Ennyit kell tudni, ez alapján kell cselekedni. Elmondhatod neki a kockázatokat, de ő dönt. Igaz, nem tudom, más nők hogy gondolkodnak, de elképzelni nem tudom, hogy azt kívánnám trauma után évekkel, "fú, bár megszültem volna a nemi erőszak-gyereket".

1745-ben pedig nemcsak az abortusz volt kockázatos, hanem a gyerekszülés is, meg az is, hogy megmarad-e a gyerek.

Mégis úgy látszik, hogy azok akik ebbe nem szólnának bele határozottan tudják mit kellene tennie annak, aki ilyen helyzetbe kerül. És igen, sokan bánták meg utólag, hogy később mikor rendeződött az életük, nem lehetett gyerekük attól, akitől szerettek volna. És igen, sok anyuka számolgatja, hány éves lenne most az a gyerek, aki elvileg nem is volt szerintetek. Szerintem nem baj, hogy orvosi segítséget kap az, akinek szüksége van rá, de azt látom, hogy akik szerint az abortusz mindenki magánügye, hogy olyan mint egy választott életforma, vagy akik szerint egy 12 hetes magzat annyi mint egy "gondolat" azoknak szintén nagyon kevés, és sok esetben téves információik vannak a terhességről, a szülésről, a kockázatokról, ami az itteni válaszokból is kiderül. Nem lenne baj azzal, ha valaki egy ilyen helyzetben felelősségteljes döntést tudna hozni, de szerintem nem tud. Azért sem, mert fokozott érzelmi hatások alatt áll, azért sem mert nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, és mert mint itt is, felvázolják elé azt a jövőképet, hogy egy gyerek születésével mindent elveszíthet, minden csak még rosszabbra fordulhat, pedig ezt senki sem tudhatja biztosan. Úgyhogy más dolog engedélyezni meg ellenezni egy orvosi beavatkozást, és megint más kötelezni valakit valamire. Azt viszont még károsabbnak gondolom, mikor tudatlanságból és félelemből gyártott elképzelésekre gyártanak ideológiát, és erre hivatkozva érvelnek.

Ha csak a hazai eseteket nézzük, az erőszakból lett terhességek többsége akkor derül ki, mikor az áldozat szül. De legkorábban a félidő után veszik ezt észre. Nem tudom mit gondoltok pl. erről, hogy meddig lehessen abortàlni azt a magzatot.

Arra is sok példa van, hogy a családtagok kényszerítik az àldozatot az abortuszra, akkor is ha esetlegesen mástól is lehet terhes, akitől szeretne gyereket.

Igen ritka az a történet, amikor valaki rövid idővel az erőszak után már tudja, hogy terhes, és azonnali abortuszt kér, mivel ezt még nem annak nevezik.

A kérdezőnek meg azért azt is elmondanám, hogy a nemibetegségek a terhesség során szűrve vannak, és gyógyíthatóak a szülés előtt. Genetikai vizsgálatokat is végeznek magzatokon, és ultrahangos vizsgálattal követik a fejlődését. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy ez bármiféle befolyással lenne egy ilyen döntésre. Mivel ha túl van a 4. hónapon, azt a magzatot mindenképp meg kell szülnie, élve vagy halva. Vagyis itt arról az időszakról megy a kérdés, hogy a terhesség 5. és 16. hete között jön rá valaki hogy terhes lett mert megerőszakolták. Biztos vagyok benne, hogy ilyen eset is előfordulhat, és abban is, hogy senki nem ítélné el ha az abortusz mellett döntene. De nem ez a jellemző. Ha pedig mindenképp szülnie kell, miért jobb halott magzatot világra hozni mint élőt? Kinek jobb az szerintetek? Igazatok lehet abban, hogy azok szája habzik a legjobban akiknek fogalmuk sincs erről az egészről, de úgy érzem ez mindkét oldalra egyaránt jellemző.

De most direkt játszod a hülyét? Te magad írtad a 15 éves lányt, és hogy nem akarja a gyereket. Akkor rá kell beszélni? Nem. El kell neki mondani az abortusz kockázatait, és ráhagyni a döntést. Ha odajön a 15 éves, és akarja a babát, elmondom a szülés kockázatait, és övé a döntés.

Azt mégis elmondanád, mi a megoldás a "traumára"? Ha szerinted nem tud felelősségteljesen dönteni, akkor kötözzük le, és szülje meg? Nekem most semmj traumám nincs, de ha megerőszakolnának, azonnal szedjék ki belőlem az embriót.

Már elég régóta sokkal kisebb kockázata van egy abortusznak, mint egy terhességnek. Pont azért, mert nem a sufniban csinálják ruhaakasztóval. Nem lehet gyereke... most nem azért, de és? Mindenki a saját életéért felelős. Ha nem lett volna abortuszom, most lehetne gyerekem; ez kb olyan, mintha ha a letettem volna a cigit, most nem lennék tüdőrákos. Az élet tele van megbánásokkal, nem tudom, miért nagyobb tragédia a gyerekvállalás mint mondjuk a rák.

Ki akar itt bárki is kötelezni másokat bármire? PRO-CHOICE. Tied a döntés. Ha akarod, tartsd meg, ha nem akarod, ne tartsd meg. Ez elég egyszerű.