Ez nagyon gáz? Éltek az álmaitokkal, álmodozásaitokkal? (Regény)

Szóval ma dolgoztam, ahogy a hét többi napján is.

Ő szabiról visszatért hétfőn, volt egész héten, minden nap. Ő, aki eddig 2x a szemembe mosolygott. Fél napból 50-60%, amikor Ő közel van. Aki valamilyen hatással van rám.

Első alkalommal 1 hónapja, gondoltam azért mosolygott rám, mert a kolléganőkkel nevettünk és Ő pont ott volt.

A héten, másodjára viszont semmi oka nem volt rá, legalább 10 mp. - ig csak nézett... Fülig ért a szája. Csak ketten voltunk.

Anyira elolvadok, attól ahogy néz.

Nevetve kérdeztem, hogy "Mivaan?"

Néma volt végig , de a szája úgy maradt és kiment.

Pedig nem is az esetem, viszont látok benne valamit.

Egy évvel idősebb nálam.

Szimpatikus és folyton azt érzem, hogy meg akarom ismerni.

Viszont szerelmes még nem vagyok, de lehet, hogy csak tagadom, mert sokkal-sokkal jobban meg akarom ismerni, mint az előzőket. Eddig 2 szerelmes érzést éreztem..

Mikor hagyom elengedni magam teljesen átveszi az uralmat az agyam felett. Elgyengülök akár el is alszom, miközben arra gondolok, hogy ha elhívna jó ideig néznénk egymás szemébe az étteremben könyökölve. Miközben az ételt várjuk.

Ilyen képpel alszom el, de ugyanakkor, akkor is boldog lennék, ha az új lány lenne neki szimpibb.

Ha ő boldog én is.

Ilyet még nem tapasztaltam..

Csak azt tudom, hogy minden nap úgy kell csinálnom, mint aki nem akarja kb. azonnal lesmárolni Őt, amint meglátom. Emellett akár akarom, akár nem zavarban vagyok ha ott van.

Ha akarom, ha nem. Pedig nem lehetne.. de ma is 2x kaptam el a pillanatását véletlenül.

Elkezdek szerencsétlenkedni, ha nem figyelek oda, de ezt nála is észre vettem.

Annyira átjönnek az energiái, annyira érzem...

Mit is.. csak simán Őt.. 🙄

Amikor azt mondom magamban, hogy nem és feltünően kerülöm felbukkan egy idő után. És félek, ha nem akarom ő jobban fogja majd és ez az egész őrült módon pozitív értelemben frusztrál, vonz.

Az is, hogy nem és az is, hogy igen.

Folyton Ő jár a fejemben és mivel minden nap találkoztunk így az is, hogy holnap, holnap után és azután se látom, mert otthon maradok.

Amikor másik 3 b.nőmmel jöttem el ma melóból autóval. Megláttam Őt, ahogy sétált a járdán.

Ő pedig engem, ahogy a hátsóülésből a fejem kikandikál, mint valami bagoly, akinek a teste előre néz.. Ugyanis elmentünk mellette.

Képzelem, hogy ott kuksolva mennyire tűnhettem normálisnak miközben a napszemüvegébe vigyorogtam. Nála joker arc, 90%, hogy Ő volt az..

Ma is úgy indultam el, hogy nem azért dolgozom, hogy flörtölgessek...

Erre mégis az utcán elkezdem bámulni.

Pedig olyan profin leplezem, hogy legszívesebben elhívnám hajnalban valami magaslatra, hogy ketten nézzük végig a Duna felett a napfelkeltét. Csak azért, hogy kávéval kínáljam és beszéljünk végre először normálisan.

2 napja a szakmáról kérdezett, de akkor is takartam a szám, mert tele volt kajával, de nagyon éhes voltam és válaszolni is akartam.

Nem hagyott enni. Időm se volt.

Mostanában mindíg talál okot arra, hogy hozzám szóljon.

Pedig tudom tartani magam, ki tudom zárni.

Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa lehet belőle.

Munkahelyet tudok még szerezni, de egy olyan embert akivel szikra van?

Ti hogy éreznétek magatokat?

Mit tennétek?

Az utcai bámulás szerintem gáz. Nagyon láthatott, fényes nappal?

Mit művelek.. De én 1000%, hogy nem nyomulok rá. Ma úgy érzem túlzásba vittem és le kéne mondanom róla, de látom ahogy 3 nap múlva kerülöm és nem tudom mi lesz...

Valami okot talán nekem is kéne találnom, hogy hozzá szóljak.. Kezdek kifogyni..

De talán hagynom kéne az egészet.

Ezt jól esett kiírni, köszönöm, hogy meghallgattál.

N/22