Olyan az életed, amilyennek gyerekként elképzelted?

Hát mit mondjak, nagyon nem.. :D

Hogy mit rontottam el, talán hogy sosem tudtam mit akarok igazán, és most sem tudom..

Sajnos közel se jutottam ahhoz, amit még gyerekként meg akartam valósítani amikor felnövök. Én viszont úgy vagyok vele hogy még mindig meg vannak ezek a gyerekkori álmok, és még csak a húszas éveim elején vagyok, szerintem még van esélyem.

Egyetlen olyan dolog van amit elrontottam de nagyon, mégpedig az hogy mások szavára hallgattam. Szülők, nagyszülők, az első sorban. Most oda kerültem amit az égvilágon mindenképp el szerettem volna kerülni: 3 műszak kétkezi meló gyárban, depresszió, és sovány buksza. Ha annak idején megembereltem volna magam, már rég nem itt lennék, de lebeszéltek mindenről, ami azt igényelte volna hogy lépjek ki a komfort zónámból.

Voltak és vannak is álmaim, de fogalmam se volt hogy mit kellene csinálnom ahhoz hogy ezeket megvalósítsam... A szakmámban (amit a szüleim választottak nekem mert én egy idióta vagyok) soha nem sikerült elhelyezkednem hosszútávon, vagy ha sikerült is, akkor csak pár hétre, mert annyira utáltam. Aki fiatal annak csak azt tudom tanácsolni hogy emberelje meg magát még gyerekként, és hozzon döntéseket a saját nevében, és vállaljon felelősséget mindenért, mert másképp úgyse fog tanulni.

Nem olyan amilyennek elképzeltem. De én nem is rontottam el semmit, így se élek rosszul, csak másképp. Gyerekkoromban apámnak volt 3 boltja nem messze egymástól, és akkoriban úgy volt, hogy majd leérettségizek, elvégzek valami kereskedelmi sulit és majd átveszem tőle a boltokat. Ehelyett neki sikerült mindhármat csődbe vinni, aztán titokban felvett a házunkra hitelt miközben próbálta menteni a menthetőt (amitől minden csak rosszabb lett), ami mostanra 40 millióra kamatozott, amint ez kiderült, ő kijelentette, hogy sok sikert a fizetéséhez aztán kiment Németországba.

Szerencsére a bankkal sikerült megegyezni, eladtuk a házat, az árát odaadtuk nekik, még egy milliót kellett ráfizetni aztán le volt tudva, úgyhogy szerencsére ebből nem lett baja a családnak.

Úgyhogy önhibámon kívül, most informatikusként dolgozok ahelyett amit kiskoromban elképzeltem, habár lehet jobb is így, ki tudja.

Gyerekkoromban úgy gondoltam, hogy 25 éves koráig fiatal az ember. 2 hét múlva 26 leszek, szóval öreg :D Persze nem érzem magam annak, és ezidáig bele sem gondoltam valójában :)

Abban bíztam, hogy ekkor már lesz egy gyerekem, esküvő, családi ház, de valahogy nem úgy jött össze. Nincs ezzel baj, nem is frusztrálom magam ezmiatt, hisz nincs okom rohanni. Persze most is tervben vannak ezek, de majd idővel.

Most a karrieremben akadtam el, de hiszem, hogy rendbe jön minden.

Sokan azt mondják, hogy nincs ok megbánni hibákat, viszont az én megbánt, elrontott dolgaim sajnos olyanok, amik nem vittek előre, sehogy sem, általában csak másoknak ártottam vele. Talán egy pozitívum, hogy mostmár 2x meggondolok dolgokat, de van hogy így is rosszul döntök.

Van, amiben az ember nem változik, és olyan is, amiből "kifogy". Én csak abban bízom, hogy lesznek olyan kapcsolataim az életemben, amik halálig tartanak, és ezek minőségi, értékes kapcsolatok lesznek. Példáúl a szerelem is, heves, szenvedélyes érzelmes. Ezért van értelme élni.

Gyerekként úgy gondoltam, hogy majd 25-30 évs koromban lesz családom, határozott felnőtt leszek, aki "mindent tud a világról", olyan határozott felnőtt leszek, mint ailyeneket magam körül láttam, pedig sok csak határozottnak mutatta magát, de így visszagondolva az akkori felnőttekre, sokkal-sokkal talpraesettebbek, határozottabbak voltak mint én felnőttként.

Párkapcsolatok nem jönnek össze, igaz, nem is lenne hozzá erőm, örökös krónikus fáradtság gyötör és nagyon szenvedek.

Nem, és nem én rontottam el, hanem az élet. Anyukám 44 évesen daganatos beteg lett, 12 évig küzdött vele és már lassan 2 és fél éve, hogy meghalt 56 évesen.

Most majdnem 29 éves vagyok és anyukám nem lehet majd ott az esküvőmön és majd a gyerekem megszületésekor sem. :(

Eddig nem annyira,na jó semennyire, de azért szerencsések érzem magamat,élhettem átt dolgokat amikre nem is gondoltam volna, igaz ez leginkább csak a szerencsén múlt, dolgozom az ügyön hogy olyan legyen.

Nálam egyszerű a válasz lusta voltam,akaraterő nulla, önbizalom a béka feneke alatt, önértékelési probléma.

21F