Hogyan jellemeznéd az életedet néhány mondatban?

Szeretnék nagy mértékben változtatni rajta. 18 évesen már félig-meddig önállónak kellene lennem, egyedül ügyeket intéznem... Ehhez képest még egy rohadt kis sarki boltba se vagyok képes egymagam bemenni a szociális fóbiám miatt. Ez így nagyon nincs jól. Ezenkívül szeretnék kicsit érdeklődni több minden iránt, jó lenne új hobbikra, érdeklődési körökre szert tenni, hogy ne legyek ilyen unalmas, szürke. 18/L

Magányos. Szabadidőhiányos. Egyre inkább pénzhiányos. Stresszes. Kudarcokkal teli. Reménytelen. Összezavarodott.

"Ahonnan jöttél elillan, ahol tartasz, sehol még"... (by Kowalsky meg a Vega)

Erről az jut eszembe, hogy ... Kinek rosszabb, mint nekem? Pár hónapja le mertem kommentben írni, egy poszthoz facen, hogy milyen boldog az életem, de az emberek ennek nem örülnek. Azt írták ne kérkedjek, ne dicsekedjek ilyennel, pedig sajnálom, akinek nincs szerencséje a világban. Sok dologból adódik a boldogság. És nem vagyonból, mert az nekem sincs. Viszont van szerető férjem ... 13 éves korom óta ... Igen! Van örök és igaz. 15 éve vagyunk házasok, s csak azt nézzük, hogy boldogok lehessünk együtt. Megint jön a bébi. Izgatottan várjuk!!! A szüleink nagyon elcseszték, minden téren. Mi tanultunk belőle mindketten. Hűség, ragadzkodás, egymásért élés, a gyereket nem passzoljuk le, segítjük mindenben, nem vagyunk alkoholisták, de néha megengedhető, hogy kirúgjunk a hámból, barát kevés, de az igazi, próbálunk mindig, minden körülmény között ember maradni, a hálószobában pedig legjobb barátként is megbeszélni ki mire vágyik, s nem kell sehova menni. Hála a jó Istennek "szép" embereknek születtünk, tehát a külsőnk is tetszik a másiknak. Ennél jobb nem is lehetne. De! Nehogy azt higgyétek, hogy csak jó jutott nekünk, mert műtét, betegség, gyerekkori bántalmazás, elvált szülők, alkoholizmus, kihasználtság, senkire sem számíthattunk soha, 10 év meddőség ... Tehát kitartás! Minden tanít valamire. Szeressük egymást gyerekek! A többi jön magától.