Milyen szerelmesnek lenni?

Gary Chapman: Egymásra hangolva 3. fejezet ajánlom figyelmedbe, nagyon jól leírja mi a szerelem

A szerelemnek van egy sötét árny oldala, elég erős hátránnyal amit sokan nem vesznek figyelembe. Jobb tisztában lenni, hogy az az érzés egyszerre milyen jó és milyen rossz. Sőt ha külsőleg nézi az ember, akkor főleg rossz.

Tényleg létezik, a szervezetben termelődő ilyen-olyan (oxitocin) okozzák, 2-3 évig tart, a fajfenntartás elérése érdekében.

Ha biológiai értelemben fogalmazhatok.

Igen, létezik... aztán persze jön a pofára esés előbb-utóbb.

Soha ne süllyedj bele annyira egy kapcsolatba, hogy utána nem tudsz felállni a padlóról, ha elhagy. Csak egy jó tanács. Úgyis megfogod tenni, de azért gondoltam szólok. A szerelem nagy része, főleg az elején egy képzelt álomvilág. Aztán hoppá.. jönnek a problémák, kiderül, hogy mégsem hasonlítunk annyira, egyre több idegesítő dolga van, a célok se azonosak stb.

A józan, csepegéstől mentes, már felnőtt szerelem sokkal praktikusabb. Persze ahhoz megkell érni. Amikor ésszel felfogod, hogy bàr lennél vele, de most nem lehettek együtt, mert vannak kötelezettségek.

Nem akarom elvenni a kedvedet, de szerintem túl van értékelve ez a szerelem téma. Mindenkinek át kell esnie a csalódásokon, de annyira azért ne várd ezt az egészet.

Fokozatosan alakul ki.

Alapból csak a szimpátia és vonzalom jön. Ez is -ha kölcsönös- bevonzza már egynáshoz a feleket. De ez még gyakran elillanhat. Viszont ha elmélyül, akkor lesz szerelem.

A szerelem egy olyan állapot, ami lebutítja az embert annak érdekében, hogy kialakuljon a kötődés a párok között. Ennek a fajfenntartásban van szerepe (ilyenkor gondoljunk az alapbeállításra, tehát a törzsi és azelőtti korszakra, amikor ez a tulajdonság véleg rögzülhetett az emberben), egyszerűen párban hatékonyabb az utódnemzés és az utódok felnevelése.

Manapság ebből viszont annyit veszünk észre, hogy az agyunkat elárasztják mindenféle kémiai vegyületek és hormonok (pl oxitocin, szerotonin), amik kábítószerként hatnak. Ezért tudnak a szerelmesek őrült dolgokat csinálni. És ezért nem vesszük észre választottunk hibáit. A szerelem elvakít a kötődés kialakulása érdekében.

Na aztán ez az állapot fenntarthatatlan. Általában fél–két év alatt elmúlik. És akkor jön a kemény valóság, a problémák és egyebek, egy új helyzet, amit meg kell oldani. Sokan ilyenkor megijednek, szakítanak (ami nehéz, hiszen már nagyon kötődnek párjukhoz). Pedig ilyenkor kéne újra felfedezni egymást.

mert a szerelem tényleg egy elég erős felvillanyozó érzés, csak egy megszállottsági állapot is amikor kb semmi más nem érdekli az adott személyt, mondhatni betegesen a szerelmére gondol

a romantikus filmekben ezt teljesen máshogy találják, ott még azt is pozitívumként tálalják, hogy a diák nem foglalkozik a tanárral, csak a szerelméről fantáziál, aztán meg leromlanak a jegyei (persze ez kimarad)