Katolikus kirándulásra nem hívőként?

Ha hajlandó vagy csendes szemlélőként részt venni a vallási programokon, szerintem nincs akadálya, hogy elutazz. Elmélkedni, lelkiismeretet vizsgálni egy nem hívőnek is hasznos. Legfeljebb nem Szent Patrik csodatetteiből fogsz kiindulni, és nem a szentháromság jeleit keresed az életedben, hanem a saját céljaidat, nehézségeidet gondolod végig.

Nem fogják elvárni, hogy hangosan imádkozz, gyónjál vagy ilyesmi. De ne jelentsd ki, hogy neked eleged volt az ájtatoskodásból, te inkább sörözni mész. Ha meg mégis odamennél, akkor különösebbb feltűnés nélkül válj el a csoporttól, és a megbeszélt időben józan állapotban csatlakozz hozzájuk ismét.

Ha nem érződik rajtad, hogy nem vagy vallásos (értsd: úgy reagálsz, türelmetlen vagy, hangot adsz a szkeptikusságodnak, bár nekem úgy tűnik, hogy nem vagy ilyen) én hívőként azt mondom, hogy menj el.

Csendes percek, misék, szentségimádás "túléléséhez":

Az első szerintem abszolút jó, nem hívőként is. Nem tudják min gondolkozol, és nagyszerű élmény egy kicsit elmélyülni magadban.

Misék: mivel nem ismered a szertartást számodra az újdonság varázsa is segíthet, plusz biztos szép templomokban fordultok meg, ott meg van mit bőven nézni, persze kultúrált keretek között. Ha magyar pap megy veletek, és prédikál, arra azért lehet figyelni, mert általában "életvezetési tanácsokat" osztogat, amik vallásosság nélkül is elég hasznosak tudnak lenni.

Szentségimádás: na ez az, amikor a hívők 90%-a se tudja, hogy mit kéne csinálnia. Ezt is csendes percként fogd fel, szerintem lesz olyan, aki szintén rövid ideig vagy egyáltalán nem vesz részt rajta.