Néhányan miért viselkednek úgy, mintha ők "különbek" lennének a másiknál?

Szóval "ennyi már elég" = ennyi már elég nekik ahhoz, hogy lepontozzák a válaszodat.

Jó éjt.

A fő kérdésedre válaszolva:

Mindenki különbnek tartja magát a másiknál, ez így van rendjén, ez az ego. Az már más tészta, hogy a nyugati társadalmakban másképp nyer teret, azaz az emberek az ego által generált szükségleteket kifelé élik meg, mintsem befelé, és ebből adódik ez a már egészségtelen versengés, és az az ördögi kör ami a mai társadalmunk lényét élteti: lelkileg eltiportak/kihasználtak szenvedése más múlandó boldogságáért, célként csúfolt ábrándokért, amit ha elérnek, új kerül a helyére, mivel az ember vágyakozás örök, amíg van lét és tudat (ezzel együtt ego).

Itt rátérek a pontozásra, válaszokra:

Ha megfigyelted, szinte mindig azok a válaszok vannak felpontozva, vagy rákontrázva pozitív kommentekkel, ami közhelynek mondható, tipikus válasz, vagy két szélsőség egyik vagy másik végletébe tartozik. Ha, Te konkrétan nem fogod egyik véglet pártját se, viszont mérlegeled a kapott információkat (vagy, a képzeleteddel kreálsz egy jónak vélt szituációt, azaz szimulálsz) és mindkét "oldallal" egyetértesz valamilyen szinten, és ezt összegzed, ebből adsz egy megfontolásra méltó választ- nem lesz jó, mivel:

a) nem tudják esetleg más kommentelők felfogni/átérezni bölcsességed, mivel válaszod célzott, a kérdező egyedi helyzetére vonatkozik

b) olyanokkal rakott össze az idő, akik nem azon a tapasztalati szinten vannak, mint Te, magyarán értelmezni se tudják

c) a mai kor "betegsége": mindent minél gyorsabban, "olcsóbban" (átvitten), hasonlítson az elképzeléseihez/elgondolásához/elvárásaihoz. Na már most, egy kifejtett, indokolt, esetleg más forrásból is alátámasztott érvelés, nem biztos, hogy kielégítő válasz lesz, mivel a kérdező (vagy más szemlélő), mást akar (meg)hallani/kapni. Azaz, van egy célzott elvárása, pl. Fogyókúra kérdéseinél: "Szerintetek még fogynom kéne? Kép alul" Te elmondod az őszinte, és helytálló véleményed, hogy a hasa még zsírral telített, xy edzéstervet és ételeket ajánlod a hatékony fogyásért, de le leszel pontozva. A kövi válaszok: Neem, nem kell már, nagyon jó az alakod :), irigyellek *.* Értékelésük: 100% ugye, itt nyilván számára pozitív tartalmú visszajelzés kellett, és figyelem az mind1 most, hogy milyen indokból.

d) vannak kérdések, amikre gyakorlatilag nincs jó válasz

e) mégegyszer kiemelve: a nyájjal szembe mész

f) ez egy egyveleg: pl vki kérdezi, hogy milyen öngyilkossági módszereket ismertek, mi milyen hatékony, Te meg belinkelsu egy konkrétan erről szóló oldalt: a legtöbben lepontoznak, megkapod más kommentből, hogy hogy milyen érzéketlen vagy és, hogy segíteni a tettében bűn stb.. és, a legvégén jelentve leszel, és törlik a válaszod. Itt ugye minden eddigi pontom érvényesül, és az is észrevehető, hogy nincs már szabad/tiszta/független gondolat, az ego keltett megfelelési kényszer itt is behat- mivel ha felpontoznak: Te vagy valaki, és ha már vagy valaki, akkor könnyebb onnan lenni valaki, aki különb mint más, azaz nem bárki. Itt visszakanyarodhatunk a fő kérdésedre adott válaszomhoz.

Azt javaslom, hogy fogadd el ezt a helyzetet, és magadban próbáld kezelni az ebből adódó feszültséget, azaz tanuld meg lereagálni ezt. Ahogy írtad, nem a pontozás a lényeg, hanem a segítség: na ne csak hangj legyél, cselekedjél így. A jelen állapotban, Téged se fognak komolyabban venni, lerí, hogy milyen ellentétesek a gondolataid az érzéseiddel együtt, lásd az első fele az írásodnak és a második. Olvasd át párszor, amit írtál, ha nem hiszed + a kommentben a megnyilvánulásod, az egod feszélyezve érezte magat, konkrétan a semmire. Benned is meg van ez a "különb vagyok" érzet/vágy, ahogy bennem is, azon kell dolgozni, hogy ne essen a ló túloldalára: a felsőbbrendűségbe.

Szerintem érdemes eljutni odáig hogy az ember nem ad ismeretlenek véleményére. Kivéve ha racionálisnak tűnik a gondolatmenet, olyat vetett fel amire te nem gondoltál volna, esetleg hasznos lehet akkor igen. Ugyanez vagyok gyakorlatilag mint a kedves kérdező és ha a rosszindulatú, kötekedő emberekbe beleálltam volna akkor lehet idő előtt elpatkolnék. Ez általánosítás lesz, de. Hogy lehet a többség véleményére hallgatni mikor a többség cigizik, unalmas, szarba se vesz téged (ami érthető hisz magukat ássák bele a gödörbe), nem történik velük jóformán semmi, nem tesznek azért semmit hogy jobb legyen az életük (amit ügyesen megindokolnak hogy szerintük miért nem).

Sosem az a lényeg hogy hányan küldenek el a jóédesbe hanem az hogy ki mondja. Sokan úgy osszák az észt mintha az életük nagy részét sínen tudnák tartani, közben arra képtelenek hogy naponta kétszer fogat mossanak és hogy azokon segítsenek. Nemhogy mások életén segítsenek.

A MIÉRT-re a válasz: ha elég tökösek lennének tudnának változtatni az életükön de sokkal egyszerűbb a másikat lejáratni, ezzel az egot mintegy magasabb nívóra emelni. Ez nem igényel nagy erőbefektetést. Magyarország jól teljesít mentális téren is. Az alkoholisták száma pont ezt mutatja. Nem másokat kellene rendbe tenni, ez képtelenség. Ha mindenki a saját háza táján sepregetne és a saját fejében tenne rendet az bőven elég lenne. Csakhogy az tud rendet tenni aki rendelkezik ehhez elegendő intelligenciával, a maradéknál ez az állapot legfeljebb stagnál vagy romlik.