Miért viselkednek sokszor teljesen másképp az emberek, mint korábban?
Konkrétan egy emberre értem ezt most, de úgy általánosságban is igaz. Vannak emberek, akik egyes esetekben teljesen másképp viselkednek, mint azt megelőzően.
Tetszik egy srác. Együtt dolgozunk, nem mindig egy helyen, de együtt. Amikor legelőször találkoztunk és mentünk dolgozni, olyan jó volt. Nagyon szimpatikusnak találtam és azt éreztem, hogy ő is engem. Beszélgettünk, nevetgéltünk és érdeklődtünk a másik iránt, szóval nem csak egyoldalú beszélgetés volt. Ő is és én is kérdezgetett. Meg voltak akkor olyan pillanatok, hogy tényleg azt gondoltam, én is bejövök neki. Aztán a legközelebbi alkalommal is kérdezte, hogy vagyok, mi újság. De az előzőhöz képest más volt. Aztán az ezt követő alkalommal meg csak pár szót váltottunk. Mintha már nem érdeklődne irántam vagy nem is tudom. Az első alkalom tényleg idilli volt, de aztán egyre furcsább lett. Lehet az is baj, hogy sokkal idősebb nálam és még csak egy gyerekként tekint rám.
Én nem értem a fiúkat. Mit miért csinálnak? Mi játszódhat le a fejükben?
Nem is merek ezek után közeledni felé, pedig eddig sem voltam túl bátor, ezek után meg el is ment tőle a kedvem.
Meg aztán mindig én akartam vagy én voltam a kezdeményező és végre szeretnék egy olyan valakit, aki küzd értem, aki meghódít. Szóval igazi csajnak akarom érezni magam és nem úgy, mintha én hordanám a nadrágot. Szóval nem úgy értem, hogy én nem szeretnék semmit tenni az ügy érdekében, viszont azt szeretném, ha ő kezdeményezne. Azt élvezném, ha szépen lassan meghódítanának. Lehet, hogy ez már a 21.század és 2017-et írunk, de én maradi vagyok és ragaszkodom ehhez.
Úgyhogy most arra jutottam, hogy várok egy olyan srácra, aki hajlandó ezt megtenni értem. Van még remény?
Tanácsokat, véleményeket szívesen fogadok!
válasza:Kérdés, hogy te hány éves vagy és ez az ürge mennyi. Lehet, hogy nem úgy tekintett rád, és csak kötelező körnek érezte, esetleg azért, hogy ne tűnjön taplónak.
Egyébként bármi lejátszódhat a fejében, ahhoz ismerni kéne, csak kérdés, hogy ezek után érdemes-e, ha ennyitől a kedved is el tudott menni tőle.
Egyébként biztosan lesz aki megteszi ezt érted, de ahhoz azért neked is egyértelmű jeleket kell adnod, mert manapság nagyon sok lány képes ezekkel visszaélni.
válasza:"Én nem értem a fiúkat. Mit miért csinálnak? Mi játszódhat le a fejükben?"
Hangulatingadozás, és még rengeteg más gondolat ami megváltoztatta a gondolatait erről.
Elmondok párat az ezer lehetőség közül:
Megkedvelt téged, viszont hirtelen lett egy másik csaj akinél lett esélye, ezért veled visszafogja a dolgot.
Megijedt attól hogy kapcsolatotok legyen, átgondolta hogy ezt lehet nem kéne, nincs erre energiája és kedve, és inkább most elutasító lesz veled, nehogy reménykedj.
Lehet csak barátias akart lenni, és látta hogy te félreérted, ezért visszafogta magát.
És még sok ilyen lehetőség van, végtelen.
"Úgyhogy most arra jutottam, hogy várok egy olyan srácra, aki hajlandó ezt megtenni értem."
Én például soha nem fogok teljesen kezdeményezni egy lánynak. Csak akkor fogok érte dolgokat tenni, ha azt látom hogy ő is akar engem, mert az hogy az egyik fél jobban küzd mint a másik akkor az alárendeltség.
Miért küzdenék jobban másért, ha egyenlők vagyunk, és a kapcsolat mindkettőnknek jó lenne? Ő nem értékesebb nálam, hogy én harcoljak ő érte, és ő pedig eldönti, hogy van -e kedve hozzám.
Tudod, normálisabb fiúknál ez nem fog menni, hogy várod hogy küzdjenek érted. Gondold el, hogy szinte minden lánynak ilyen hozzáállása van, a fiúk pedig mindenkiért küzdenek, és utána a csajnak olyan kedve van válogat, vagy épp azt mondja hogy mégsem kell neki a pasi.
Honnan tudja a srác, hogy egy lány élvezi hogy küzdenek érte és direkt nehezen adja magát, vagy egyszerűen a csaj csak leszarja a srácot?
Ezzel csak szivatni lehet a fiúkat, nem vezet semmire.
Úgy állj hozzá, hogy egyenlőek vagytok. Küzdj te is érte, és ha normális a srác, biztos hogy küzdeni fog érted rendesen. Én akinél látom, hogy keresi a társaságom, tényleg próbál nagyon kedves lenni velem, mindig viszonozom, akár többszörösen is.
"Mintha már nem érdeklődne irántam vagy nem is tudom. "
Nem mintha. Tényleg nem érdeklődik irántad. Hallgass az ilyen megérzéseidre.
" Azt élvezném, ha szépen lassan meghódítanának."
Tehát ez akkor lehetséges, ha te is adsz bele dolgokat igazán, te is kifejezed hogy akarod a másikat és olyan jeleket küldesz ami nem azt mondja hogy "Lehet téged választalak.", hanem azt hogy "Akarlak. Küzdj értem, és én is küzdök érted.".
Én 18, ő pedig 24 éves. Most lehet azt mondani, hogy sok a korkülönbség és még túl fiatal vagyok. Viszont én nem így érzem. Tényleg az az érettebb fajta 18 éves vagyok, komoly jövőbeli tervekkel, amit mondok, komolyan gondolom és komoly lánynak tartanak.
Nem azt mondom, hogy teljesen el is ment a kedvem, csak most elbizonytalanodtam. Eddig úgy éreztem, hogy ez most menni fog és mondogattam, hogy ezúttal minden rendben lesz. Aztán most hullámvölgyben érzem magam.
Ez a baj. Nem tudom, hogy kell ezt csinálni, pasizni, egyértelmű jeleket adni? Mégis hogyan? Nem akarok nyomulni vagy ilyesmi, mert félek, hogy attól megijed. Nem értek én ehhez.
A küzdés alatt ne azt értsd, hogy írok egy 10-es listát és, ha a rajta szereplő dolgokat megcsinálja, akkor kiállta a próbát.
Meg itt egy másik dolog. Nem mintha a Facebook-on élnénk az életem, viszont már első nap bejelöltem. Ha érdekelném, akkor rámírt volna. Legalábbis mások szerint. Szerintem ez nem feltétlenül van így, de egyre inkább hajlok effelé.
Igen, hallgatok is a megérzéseimre. Nagyon ritka alkalom, hogy cserbenhagy és sajnos szinte mindig előre megérzem.
Én hajlandó és kész vagyok küzdeni, de az első apró lépést nem tudom megtenni. Egyszerűen ennyire gátlásos vagyok. Erről a negatív tapasztalatok tehetnek és már belefáradtam az állandó visszautasításba. Tegnapig egyébként teljesen biztos voltam benne, hogy akarom. Most meg csupa bizonytalanság és kérdőjel van bennem.
Ráadásul a sulira is nehéz így koncentrálni, nehéz ügy.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Ez a különbség szerintem egyátalán nem vészes:)
Egyébként mindenkinek lehetnek nehezebb szakaszai az életében, ha már beszélgettél vele egyszer jót, várj kicsit, még elkezdhet nyitni feléd.
válasza:"Nem tudom, hogy kell ezt csinálni, pasizni, egyértelmű jeleket adni? Mégis hogyan? Nem akarok nyomulni vagy ilyesmi, mert félek, hogy attól megijed. Nem értek én ehhez."
Egyszerű: Legyél vele kedves. Mosolyogj rá.
Nem azt kell csinálnod, hogy csak úgy odamész és elkezdesz vele beszélgetni, hanem egyszerűen úgy bánsz vele mint akit szeretsz, szép hangsúllyal beszélsz vele, kedvesen.
"Ha érdekelném, akkor rámírt volna."
Dehoogy is. Elképesztő hogy tényleg így gondolkodnak sokan erről. És ő sem akar nyomulós lenni. Én például hiába kedvelek valakit nagyon, ha nincs miről beszélnünk nem írok rá, de ha látom hogy ő szeretne beszélgetni bármiről akkor viszont szívesen beszélek vele.
"Egyszerűen ennyire gátlásos vagyok. Erről a negatív tapasztalatok tehetnek és már belefáradtam az állandó visszautasításba. "
Teljesen érthető. Az ilyen gátlásokat vagy legyőzöd, vagy reménykedsz abban hogy a másik félnek nincsenek ilyen gátlásai.
Én azt látom, ő vele történt valami, ami miatt elvesztette a kedvét. Viszont amit jó ha teszel, hogy továbbra is pozitív maradsz felé, és vársz hogy újra lépjen. Lehet most lett egy hangulatingadozása, és ráfog jönni hogy amúgy mit csinált veled.
" sok a korkülönbség és még túl fiatal vagyok."
Ezzel felesleges foglalkoznod.
Köszönöm!
Tényleg nem tudom, mi történhetett. Valami egészen biztosan.
A probléma az, hogy csak hétvégente találkoztam vele és mivel nyári szezonális a munka már nem fog sokáig tartani. Utána meg nem fogunk találkozni a következő nyárig, mert nem egy városban élünk és tanulunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!