Akik az itt válaszolók közül szuperjó dolognak gondolják a felnőtt életet, azok ugye tinik?

Jóban vagyok a munkatársakkal és valahogy a napi 9 (ami nem egyszer 10, 11) óra munka után valahogy senki se pihenni megy haza.

Van, aki átképzi magát, így szó szerint kifulladásig tanul munka után, hétvégé suli és/vagy tanulás. Akinek gyereke van, annak a gyereknevelés+gyerekkel tanulás+a több házimunka. Valahogy ott sincs képben a pihenés.

Vagy egy olyan életszakasz, amikor az átlagnál több elintéznivaló van (esetleg egyszerre több okból, esküvő, temetés, hagyatéki, orvoshoz járás, költözés).

Pénze az embernek nincs, az egy dolog, hogy én háromszor varrt kabátban járok, de munkatársaim is vagy van összesen 5 pólójuk.

Ha valaki albérletben él, kb egyetlen megoldás, hogy vadidegenekkel osztozkodik.

A nagy szabadság meg ugrott a pénzhiány és az időhiány miatt.

Nem egy, nem 2 ismerősöm lenyom pl 6 napot egyzuhamban vagy csak 5-öt, de utána 1 nap van otthon.

Váltani képtelenség, főleg pl középkorúként, hiába van idegennyelv-tudásod és / vagy 10 végzettséged, amik amúgy amikor tanultál, piacképesnek is tűntek (csak jött a válság vagy egészségügyi ok miatt kellett otthagyni a szakmát).