Akik az itt válaszolók közül szuperjó dolognak gondolják a felnőtt életet, azok ugye tinik?
Jóban vagyok a munkatársakkal és valahogy a napi 9 (ami nem egyszer 10, 11) óra munka után valahogy senki se pihenni megy haza.
Van, aki átképzi magát, így szó szerint kifulladásig tanul munka után, hétvégé suli és/vagy tanulás. Akinek gyereke van, annak a gyereknevelés+gyerekkel tanulás+a több házimunka. Valahogy ott sincs képben a pihenés.
Vagy egy olyan életszakasz, amikor az átlagnál több elintéznivaló van (esetleg egyszerre több okból, esküvő, temetés, hagyatéki, orvoshoz járás, költözés).
Pénze az embernek nincs, az egy dolog, hogy én háromszor varrt kabátban járok, de munkatársaim is vagy van összesen 5 pólójuk.
Ha valaki albérletben él, kb egyetlen megoldás, hogy vadidegenekkel osztozkodik.
A nagy szabadság meg ugrott a pénzhiány és az időhiány miatt.
Nem egy, nem 2 ismerősöm lenyom pl 6 napot egyzuhamban vagy csak 5-öt, de utána 1 nap van otthon.
Váltani képtelenség, főleg pl középkorúként, hiába van idegennyelv-tudásod és / vagy 10 végzettséged, amik amúgy amikor tanultál, piacképesnek is tűntek (csak jött a válság vagy egészségügyi ok miatt kellett otthagyni a szakmát).
Én pár éve lettem a magam ura. És ezerszer jobb, mint megfelelni folyton a szülőknek, tanároknak meg pénzért kunyerálni, rengeteg tanulás mellett otthon besegíteni a házimunkába + diákmunka, és akkor csak alkalmazkodsz mindenkihez.
Mindig azt mondták a felnőttek, hogy addig örüljek, míg tanulnom kell, és nem dolgozni. Mégis jobban megéri ez.
Most sincs sok szabad időm, de azzal én rendelkezem, saját jövedelmem van, amiből szabadon gazdálkodom. Én mondjuk szeretem a munkámat, és haladok a céljaim felé. Nem vagyok milliomos, valószínűleg nem is leszek, de én azt látom, az életben sok lehetőség van, csak tenni kell érte. Ha itt a meló nem jönne be, tovább lépnék. Akár megpróbálkoznék másik városban, országban. Olyan nincs, hogy sehol semmi nem jó. Azt aláírom persze, hogy gyerekkel már biztos nehezebb.
Érdekes, nekem több kötelezettségem, megkötöttségem van, mint valaha és több ember, tényező szól bele az életembe, mint valaha.
A tét pedig közvetlenül az életem, anyagi javaim. Nem a töri 4-es.
Mindebben pedig a kztya se segít, 90%-ban még tanácsot se kérhetek, sőt, el se mesélhetem senkinek.
Szabadidőm nincs.
Pl tegnap és tegnapelőtt is a dolgaimról estem az ágyba.
Hobbijaim... Kb voltak, alapszak alatt.
Továbbra is azt tudom mondani amit eddig.
Attól, hogy neked szar életed van, vagy képtelen vagy megtalálni önmagadat, attól még mások lehetnek boldogok. Attól, hogy neked nincs kedved, időd, energiád a hobbijaidra, másnak van. Attól hogy neked nincsen pénzed, még nem lesz a "többség" szegény ember.
Persze ez megint olyan dolog, hogy ha valaki 12 órát robotol gyárban és olyan munkát végez amit egy robot is elvégezne csak így olcsóbb, akkor meg tudom érteni, hogy számára kínszenvedés az élet.
Majdnem az összes ismerősöm pénztelen.
De magyarázd már meg kérlek, ha 150-200-at lehet keresni Budapesten és annyi az albérletár, hogy ne lenne már a legtöbb ember szegény?
Akinek valahogy van sajátja, az megél, bár semmiből nem vesz eleget és minőségit, akinek nincs, az... Fogalmam sincs. Talán szobát bérel, de úgy, hogy nem a lakásban, hanem a szobában van többedmagával.
Hobbijaimra talán kedvem lenne, időm nincs.
Időt talán szakíthatnék rájuk, de akkor hosszútávon mégis rosszabb lenne, mert más, fontosabb dolgoktól vettem el az időt, pl alvás, munkahely... :-D
A legszebb éveim már leteltek. :)
Az, hogy süt a nap engem nem tesz boldoggá, ezt elismerem és ezen nem is akarok változtatni.
Nekem nettó 250-300 ezer bevétel, elfogadható testi egészségi állapot, elviselhető munkahely, napi 1-2 óra szabadidő este (!) kellene.
Ha párkapcsolat is lenne, non plusz ultra.
Ezek híján panaszkodom és punkt.
Az, hogy szerintem tinik írják itt, hogy szuper a felnőtt élet nem egyenlő azzal, hogy lenézném őket..........
Miért forgatod ki a szavaimat?
"Majdnem az összes ismerősöm pénztelen."
Nekem meg majdnem az összes ismerősöm kényelmesen él. Orbán Viktor barátairól meg nem is beszéljünk. Valahol természetes, hogy az ember a maga közegében mozog, attól még nem feltétlenül az ő látószöge lesz igaz mindenkire.
"De magyarázd már meg kérlek, ha 150-200-at lehet keresni Budapesten és annyi az albérletár, hogy ne lenne már a legtöbb ember szegény?"
Pesten alapvetően nem 150-200 ezret keresnek az emberek, másrészt senkinek nem kötelező Pestre költözni albérletbe. Tény, hogy a lakhatás drága, de alapvetően soha nem is a "gyári munkás" réteghez voltak igazítva.
NA meg továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nem csak minimálbéresek vannak az országban.
Ez a kedv meg idő is olyan dolog, hogy saját elmondásod szerint e családod, se párod, se karriered csak munkád, akkor mivel telik a napod, szabadidőd nagy része...mert gondolom nem 0-24-ben dolgozol.
"Nekem nettó 250-300 ezer bevétel, elfogadható testi egészségi állapot, elviselhető munkahely, napi 1-2 óra szabadidő este (!) kellene."
És mi gátol meg benne, hogy megszerezd ezeket? Egészségi állapotodért alapvetően magad felesz. Képezni tudod magad, csak rajtad áll, hogy előrébb szeretnél-e lépni. Rajtad áll.
"Ezek híján panaszkodom és punkt."
Ha így gondolkozol, akkor meg aztán végképp semmi értelme bármit is mondani.
Én eddig 200 alatt kerestem. Hol lehet efelett keresni?
Dolgozom, tanulok, alszom nagyjából.
Most buszon vagyok, ha valaki leszólna. Annyit nem megyek, ami alatt legaláb angolozhatnék vagy németezhetnék.
Az eü állapotunkért nem mi felelünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!