Miért várja el sok felnőtt (24 és afölötti) ember hogy a szülei támogassák anyagilag?

Én a lányzónak megmondanám, hogy kislányom, fél éved van, hogy találj egy munkát. Mindegy, hogy gyári, vagy eladói esetleg pultos, de utána nem fogom finanszirozni a megélhetését. Maximum az ételt, a többit old meg magadnak. Ha ez nem történik meg, beváltanám. Ehet ihat, fürödhet, még netezhet is, de nem sem ruhára, sem bulikra, sem haverokkal mozira egy fillért nem kapna. Ha állásinterjúra menne, adnék neki jegyet és kész.

Ha már olyan diplomát szerzett, amivel semmire sem megy, akkor viselje el. Nem kell kirakni ahhoz a gyereket, hogy ráébredjen, hogy felnőtt ember.

Ezen az oldalon általános? Ott ahol 10-ből 9 már születése másnapján kirúgná, KIRÚGNÁ a gyerekét? Aztan mikor törvény engedi meg is teszi, havi egy telefon aztán slussz a kapcsolattartás. Volt egy anyuka aki azon picsogott hogy 17 eves gyereke nem akar elköltözni abból a városból ahol ő él.

Ez nem általános vélekedés.

Ami egyébként a kérdésedről a véleményem: te dolgod? Nem. De egyébként segítettél unokatestvérednek munkát találni? Lakhatást? Mit tettél az unokatestvéredért ezalatt a két év alatt? Mit javasoltatok a bölcsészkar helyett?

Innentől kezdve a szülei dolga, akik akkor érzik jól magukat ha gyerekük minél életképtelenebb. Nem is fogják elengedni egymást. Plusz Azokon lehet segíteni akik akarnak magukon vagy engedik hogy segíts.

Te meg engedd el őket. Ha nagyon nem bírod és idegesítenek, szakítsd meg velük a kapcsolatot, senki nem kényszerít hogy hallgasd, mert ez továbbra sem a te dolgod még így sem.