Szerintetek jól tenném, ha végre elköltöznék Budapestre? Félek, hogy egy idő után megbánnám. (25/F) Hosszú.

Egy kisvárosban élek az ország keleti részén és imádom ezt a környéket. Itt nőttem fel, az emlékek, a barátok és az egész hangulat mind ideköt engem. Nem is nagyon volt számomra eddig nagyon opció, hogy elköltözzek innen. Már egyedül élek, és ez az önállóság is nagyon a kedvemre való.

Viszont dolgozni nagyon nem abban dolgozok, amiben szeretnék. Egy csomagolóüzemben robotolok jelenleg, és eleinte vidáman ellébecoltam itt, de mostanában már egyre fásultabban járok be dolgozni. Nem túl ingergazdag egy munka ez, nem is nagyon lehet vele semerre se fejlődni, és nem is fizet túl jól. Csak arra jó, hogy addig csináljak valamit, amíg nem találok a két szakmám közül legalább az egyikben egy álláslehetőséget. És folyamatosan keresgélek is, de ebben a megyében eléggé rosszak az esélyeim.

Ami viszont tartja bennem a lelket, az a már előbb említett önállóság, és, hogy viszonylag gyakran tudok találkozni a barátaimmal. Hétvégente sokszor összejövünk, beszélgetünk, csavargunk, szórakozunk, mozizunk, ilyenek. Viszont párkapcsolatom nincs és az ismerkedési lehetőségek is elég gyérek errefelé.

Egyre inkább úgy érzem, hogy telnek ugyan a napjaim és élem a kis életem, de érdemi előrelépés már nem igazán történt velem nagyon régóta, semmilyen téren. Mintha már csak az időmet vesztegetném.

Épp ezért is fontolgatom már egy ideje, hogy még idén elköltözök Budapestre a szüleimhez. Ők felajánlották már párszor a lehetőséget, de én sokáig elleneztem ezt, mert:

I. Hosszútávon lefáraszt engem az a folytonos nyüzsgés és a rohanó életmód, mint említettem, én ehhez a nyugisabb, kisvárosi légkörhöz vagyok szokva.

II. Az évekig tartó egyedül élés után én kissé visszalépésnek élném meg, ha újra a szüleimmel költöznék össze. Már csak azért is, mert Anya eléggé irányító típus és tartok tőle, hogy ismét próbálna engem beszabályozni, ugráltatni és folyamatosan elszámoltatni, hogy mikor mit csinálok, ha épp nem tartózkodok otthon. Ez pedig biztos, hogy folyamatos konfliktusforrás lenne köztünk.

III. Rajtuk kívül nem igazán van sok ismerősöm Pesten, akik pedig igen, azokkal is csak bajosan tudnánk megoldani a találkozókat. Én pedig viszolygok a gondolattól, hogy ismét magányos leszek. Volt tiniként egy ilyen időszakom, és annyira jó itt, hogy sikerült kialakítanom egy fix baráti társaságot.

Viszont ami Budapest mellett szól, az az, hogy:

I. megsokszorozódna az esélyem, hogy a szakmáim egyikében találok munkát, amit már legalább szívesen végeznék, jobb fizetést is kapnék, és talán nem depresszív hangulatban kellene mindennap bejárnom.

II. szintén nagyobb esélyem lehetne az ismerkedésre. Annál legalábbis biztos nagyobb, mint amennyi itt van.

III. még ha nem is nagyon lenne rájuk társam, akkor is rengeteg programlehetőséggel kecsegtet az a város: itthon fel kell vonatoznunk egy másik városba, hogy moziba mehessünk, ott viszont már a szüleim lakásától nem messze van egy center és abban egy mozi, szóval akkor ülhetnék be filmet nézni szabadidőmben, amikor csak kedvem szottyan. Ezen kívül koncertre járni is nagyon szeretek, és a Barba Negrában meg ehhez hasonló helyeken, szinte minden héten van valami jó koncert.

És akkor a színházról még nem is beszéltem :)

Szóval nagyrészt ezek a pro és kontra érvek versengenek bennem, de isten bizony, egyelőre képtelen vagyok dönteni. Biztos, hogy eleinte nagyon élvezném a Pest mellett szóló dolgokat, de félek attól, hogy egy idő után elszállna a kezdeti varázs és inkább a negatív oldal kezdene gyötörni. És hiába bánnám meg utólag a döntésem, onnantól már nem nagyon lesz visszaút.

Teljesen kezdek összezavarodni. Nektek mi a véleményetek? Szerintetek érdemes lenne kockáztatnom és belevágnom?

Nagyon szépen köszönöm annak, aki elolvassa, annak pedig pláne, akitől értelmes hozzászólást kapok :)