Van más is, aki azért nem ment fel vidékről Budapestre tanulni, mert félt elköltözni kollégiumba?

Én 18 éves koromig nem ültem egyedül vonatra, otthon laktam, a gimi 10 perc volt gyalog. Kevesebb, mint 5 hetet voltam távol iskolai utazás miatt, síelni nem voltam, külföldön nem nyaraltunk.

Fel sem merplt, hogy ne mennék kollégiumba, amikor felvettek az egyetemre.

A diploma minősítése, a kiadó iskola az első munkahelyen számít. Onnan az számít, amit és ahogyan megmutatni tud az ember a tudásából. Önképezni és dolgozni kell, akkor lesznek eredmények. Az, hogy azberedményből lesz-e siker, az már más kérdés. Inkább az ambíció és az önérdekérvényesítő képességedben lehet a hiba.

Ezen szemléletváltás, coach, pszichológus segíthet.

Mi az ami alapján úgy gondolod, hogy a kisvárisi diploma az akadály?

Minden diploma annyit ér, amennyit te kihozol belőle. Kivéve talán közgáz meg jogász, ott a fővárosi nagy előny.

Én most vagyok másodéves, ugyan nem fővárosi egyetemen lakom, de kolis vagyok. Kb. egy fél évig minden héten ott sírtam az állomáson, hogy nem akarok emberek közé menni, se az egyetemen, se a koliban, sehogy...Nagyon nehéz volt önállóvá válnom, pedig sosem voltam elkényeztetve, a szüleim is elváltak, sok testvérem van...A koliban meg ugye az alkalmazkodás, megszokni egy nagyvárost, a sok inger és stressz, ami napmint nap éri az embert, pláne 20 felett. Szerintem nálad is közrejátszhat egy nagy adag szorongás, kissebbségi érzés is, esetleg introvertált vagy? Ugyanis egyetem alatt kapcsolatokat kell építeni, minél több klubban részt venni (kutatói, gyakornoki stb). Ha nem lettél sikeres nem azért van, mert nem fővárosi egyetemre mentél, hanem azóta sem tudtál a félénkségeden változtatni. Nem mondom, hogy én belevaló, sikeres emberré váltam, a mai napig szorongok még, de tényleg mindent bele kel adni és átlépni a komfortzónánkat.