Szerintetek jól tenném, ha végre elköltöznék Budapestre? Félek, hogy egy idő után megbánnám. (25/F) Hosszú.
Egy kisvárosban élek az ország keleti részén és imádom ezt a környéket. Itt nőttem fel, az emlékek, a barátok és az egész hangulat mind ideköt engem. Nem is nagyon volt számomra eddig nagyon opció, hogy elköltözzek innen. Már egyedül élek, és ez az önállóság is nagyon a kedvemre való.
Viszont dolgozni nagyon nem abban dolgozok, amiben szeretnék. Egy csomagolóüzemben robotolok jelenleg, és eleinte vidáman ellébecoltam itt, de mostanában már egyre fásultabban járok be dolgozni. Nem túl ingergazdag egy munka ez, nem is nagyon lehet vele semerre se fejlődni, és nem is fizet túl jól. Csak arra jó, hogy addig csináljak valamit, amíg nem találok a két szakmám közül legalább az egyikben egy álláslehetőséget. És folyamatosan keresgélek is, de ebben a megyében eléggé rosszak az esélyeim.
Ami viszont tartja bennem a lelket, az a már előbb említett önállóság, és, hogy viszonylag gyakran tudok találkozni a barátaimmal. Hétvégente sokszor összejövünk, beszélgetünk, csavargunk, szórakozunk, mozizunk, ilyenek. Viszont párkapcsolatom nincs és az ismerkedési lehetőségek is elég gyérek errefelé.
Egyre inkább úgy érzem, hogy telnek ugyan a napjaim és élem a kis életem, de érdemi előrelépés már nem igazán történt velem nagyon régóta, semmilyen téren. Mintha már csak az időmet vesztegetném.
Épp ezért is fontolgatom már egy ideje, hogy még idén elköltözök Budapestre a szüleimhez. Ők felajánlották már párszor a lehetőséget, de én sokáig elleneztem ezt, mert:
I. Hosszútávon lefáraszt engem az a folytonos nyüzsgés és a rohanó életmód, mint említettem, én ehhez a nyugisabb, kisvárosi légkörhöz vagyok szokva.
II. Az évekig tartó egyedül élés után én kissé visszalépésnek élném meg, ha újra a szüleimmel költöznék össze. Már csak azért is, mert Anya eléggé irányító típus és tartok tőle, hogy ismét próbálna engem beszabályozni, ugráltatni és folyamatosan elszámoltatni, hogy mikor mit csinálok, ha épp nem tartózkodok otthon. Ez pedig biztos, hogy folyamatos konfliktusforrás lenne köztünk.
III. Rajtuk kívül nem igazán van sok ismerősöm Pesten, akik pedig igen, azokkal is csak bajosan tudnánk megoldani a találkozókat. Én pedig viszolygok a gondolattól, hogy ismét magányos leszek. Volt tiniként egy ilyen időszakom, és annyira jó itt, hogy sikerült kialakítanom egy fix baráti társaságot.
Viszont ami Budapest mellett szól, az az, hogy:
I. megsokszorozódna az esélyem, hogy a szakmáim egyikében találok munkát, amit már legalább szívesen végeznék, jobb fizetést is kapnék, és talán nem depresszív hangulatban kellene mindennap bejárnom.
II. szintén nagyobb esélyem lehetne az ismerkedésre. Annál legalábbis biztos nagyobb, mint amennyi itt van.
III. még ha nem is nagyon lenne rájuk társam, akkor is rengeteg programlehetőséggel kecsegtet az a város: itthon fel kell vonatoznunk egy másik városba, hogy moziba mehessünk, ott viszont már a szüleim lakásától nem messze van egy center és abban egy mozi, szóval akkor ülhetnék be filmet nézni szabadidőmben, amikor csak kedvem szottyan. Ezen kívül koncertre járni is nagyon szeretek, és a Barba Negrában meg ehhez hasonló helyeken, szinte minden héten van valami jó koncert.
És akkor a színházról még nem is beszéltem :)
Szóval nagyrészt ezek a pro és kontra érvek versengenek bennem, de isten bizony, egyelőre képtelen vagyok dönteni. Biztos, hogy eleinte nagyon élvezném a Pest mellett szóló dolgokat, de félek attól, hogy egy idő után elszállna a kezdeti varázs és inkább a negatív oldal kezdene gyötörni. És hiába bánnám meg utólag a döntésem, onnantól már nem nagyon lesz visszaút.
Teljesen kezdek összezavarodni. Nektek mi a véleményetek? Szerintetek érdemes lenne kockáztatnom és belevágnom?
Nagyon szépen köszönöm annak, aki elolvassa, annak pedig pláne, akitől értelmes hozzászólást kapok :)
Olyan szimpatikus, ahogy írsz. :)
Egész más volt a helyzetünk, de mégis hasonló. Nagyon röviden: Párommal jó munkahelyen dolgozotunk, jó fizetésért, de nagyon-nagyon messze a családtól. Össze akartunk házasodni, és babát szerettünk volna, amit lehetőleg nem albérletben nevelünk. Mára már a saját házunkban élünk, a fiunk 1 éves lesz, és közelebb vagyunk a családhoz. Túl "romantikusnak" hangzik, de igaz, és azért nem ilyen egyszerű, mint ahogy leírtam. Pl. most kevesebb a fizetésünk, mert fontosabb volt, hogy közelebb legyünk a családhoz, mint a magas jövedelem. Kb. 2,5 évig "gyűjtöttünk".
A lényeg: Írj fontossági sorrendet. Mi az, ami a legeslegfontosabb? Én most azt írnám a helyedben, hogy a "boldog munkavégzés" - ehhez mire van szükséged? Mit tudsz tenni érte? Mi a második legfontosabb? A barátok? Az önállóság? A szerelem?
Ülj le, és töprengj rajta, írd le. Készíts tervet.
Az én személyes véleményem, hogy menj el oda, ahol találsz jó munkát, élvezd minden percét, gyűjts pénzt, tapasztalatot; aztán visszamehetsz, lesz az önéletrajzodban egy plusz pont, magabiztosabb leszel több lehetőséggel, könnyebben el tudsz majd helyezkedni.
Ha tudod, hogy nem bírnád a nyüzsgést, döntsd el, hogy mondjuk 2 évig csinálod, aztán váltasz. Addig kiélvezed Bp. vagy más város minden előnyét, utána tudsz mérlegelni, hogy mi a fontosabb.
A barátokkal a kapcsolat megmarad, ha tesztek érte. De tenni kell, ez tuti.
Az új ismerősökhöz új ingerek, új élethelyzet kell.
És a depresszív munkától mindenképpen megszabadulnék.
Menj, van lehetőséged, nem fogsz az árokparton kikötni, és semmi sem végleges, mindig lehet változtatni, csak egy irányvonalad legyen, egy-két cél lebegjen a szemed előtt, amik miatt ezt az egészet csinálod. :)
És igen, mindig legyen tartalékod, ez egy nagyon jó tanács. :)
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszokat, nagyon jó dolgokat írtatok! :) Annak pedig külön örülök, hogy nem volt rosszindulatú és/vagy trollkodó hozzászólás. Ebben a kategóriában azért ez elég ritka :D
Kérdeztétek, hogy milyen szakmáim vannak.
Nos, pedagógiai asszisztens, valamint gyógy -és sportmasszőr. A masszőrködésre nem látok túl sok esélyt ott Pesten. Nézegettem már régebben ottani álláslehetőségeket, és volt is rengeteg hirdetés masszőr kategóriában, de kivétel nélkül mindegyiknél fel volt tüntetve, hogy kizárólag nőket keresnek. Én meg hát éppenséggel nem vagyok az.
A ped. asszisztenskedéssel talán már egy fokkal jobb esélyeim vannak, és őszintén szólva, ebben jobban reménykedek, mert ezt szívesebben is végezném. Oviban szeretnék vele elhelyezkedni, és úgy érzem, hogy ez az a munka, amit tényleg szívvel-lélekkel tudnék végezni, és nem kellene félnem a befásultságtól.
Legalábbis, ha a szakmai gyakorlatomból indulok ki. Imádtam azt az időszakot, mikor még oviban gyaksziztam :)
Írtátok azt is páran, hogy költözzek albérletbe másokkal, vagy akár ne is erőltessem BP-t, hanem próbáljak szerencsét egy másik nagyvárosban.
Értem, hogy miért tanácsoljátok ezt, de ha elköltöznék itthonról, akkor először mindenképp Pestre mennék a szüleimhez. Úgy azért könnyebb belerázódni az új környezetbe, kialakítani a saját kis életem egy új munkahely mellett, ha tudom, hogy van egy fix hátterem. Anyáékról pedig azért tudom, hogy akármennyire is nehéz néha együtt élni velük, ettől függetlenül mindig támogatnak. Arról nem is beszélve, hogy félretenni is masszívan szeretnék majd, és egy albérlet bérleti díja eléggé pénzzabáló tud lenni. Nem szeretnék már rögtön a kezdeti időszakban az anyagiak miatt görcsölni.
Lényeg a lényeg: nem vagyok azért olyan bátor, hogy rögtön egy ismeretlen környéken, vadidegen emberekkel összeköltözve ugorjak fejest az új életbe, ahhoz meg pláne nem, hogy egyből egy idegen városban, ahol még sosem jártam ezelőtt :D
Persze a szüleimmel se tervezek örökké társulni, de na, fokozatosan akarok majd önállósulni egy idegen környezetben, nem pedig hűbelebalázs módjára.
Kérdeztétek továbbá, hogy miért ne lenne visszaút a költözés után?
Nos, azért, mert esélyes, hogy ha megtörténik az elköltözés, akkor el lesz adva ez a lakás, ahol most élek. Legalábbis Anya nagyon erre hajlana, én mondjuk pont, hogy ellenezném, mert szerintem nem árt, ha a biztonság kedvéért fenntartunk itt is egy kis zugot magunknak.
De még ha meg is marad a lakás, akkor is ott van az, hogy a mostani munkahelyemre nem valószínű, hogy visszavennének később, márpedig bármennyire is unok már ott robotolni, még mindig ez a legjobb munkahelyem az eddigiek közül.
És ha csak nem ped. asszisztenskedős vagy masszőrmunkáról van szó, akkor nem is valószínű, hogy találnék ennél jobbat ezen a környéken.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!