Ti is rettegtek a jövőtől?

Nem rettegek, szimplán csak semmi jövőképem nincs.

Elfogadom, hogy vannak számomra elérhetetlen, vagy nehezen elérhető dolgok, vannak elérhetőek és vannak a mindennapi nyűgök.

De persze ha megint csak rinyálás a kérdés célja, akkor semmi értelme válaszolni.

Nem rettegek, mert nagyrészt én alakítom. Egyelőre amit a fejembe vettem, azért megdolgoztam és azt el is értem, továbbra is ezt fogom tenni. Sok tervem és célom van, értelmet adnak a napjaimnak. A globális problámákból fakadó életveszélyes dolgok szerintem nem az én élettartamom alatt fognak bekövetkezni, de ha mégis, akkor majd ráérek akkor aggódni rajtuk. Addig minek? Úgyse tehetek ellene semmit, tehát semmi értelme stresszelnem rajta. Az élet többi területén is így állok a stresszhez, ha valamin tudok változtatni akkor azért nem stresszelek rajta, ha valamin nem tudok, akkor azért. Nem magától jött, de pár év alatt kifejlesztettem ezt a hozzáállást és jelentősen jabult is az életminőségem.

Én nem akarnék rettegésben leélni egy életet és nem értem miért nem kezdesz ezzel valamit ahelyett, hogy csak panaszkodsz róla. Sose tudtam empatizálni ezzel a tehetetlen, lusta hozzáállással, de persze kinek mi.