Mit csináltok akkor, ha eluralkodik rajtatok a jövőtől való páni félelem?

Összebújok a vőlegényemmel, kifejtem, hogy mi miatt "ijedtem" meg, és sorra vesszük a félelmeimet, együtt átbeszéljük, miért alaptalanok, vagy ha bekövetkeznének a gondok, hogy oldanánk meg :)

Többnyire megnyugszom.

Rögtön eszembe jut hogy mennyire nem éri meg eredményorientáltnak lenni: az ember csak még jobban stresszeli magát és ez csak hátráltatja a célok megvalósításában. (Saját bőrömön tapasztaltam).

Ha te megteszel mindent ami emberileg tőled telik A MAI NAPON akkor már nincs okod aggodalomra: lehet hogy így se érsz majd célt de a nap végén legalább a lelkiismereted tiszta lesz, nem lesz benned az a "mi lett volna ha" érzés. A kudarc pedig csak akkor kudarc ha nem tanulsz belőle semmit.

Dióhéjban: 1. élj napról napra (mentálisan értve - ne stresszelj azon amit még vagy már nem tudsz alakítani) 2. a törekvés, a próbálkozás hogy elérd amit akarsz fontosabb mint maga a cél.