Félek a jövőtől, mit csináljak? 14/l

Az elmúlt két hónapban utáltam élni és meg akartam halni (szerelmi bánat+az általános életérzés, hogy csúnya vagyok, nincs mit szeretni rajtam stb.), csak gyáva vagyok az öngyilkossághoz. Mostanra ez nagyjából megszűnt. Nem állítom, hogy szépnek meg szerethetőnek tartom magam, de nem utálok élni. Viszont ha belegondolok, hogy később mi lesz, akkor mindjárt szomorú leszek. Ha panaszkodom valamire, akkor minden nálam idősebb ember első reakciója az, hogy később csak rosszabb lesz, és azt hiszem hogy igazuk van... Már most mindennél jobban gyűlölöm az iskolát és a tanulást, pedig egy nagyon jó nyolcosztályos gimibe járok és nem rossz az átlagom. Később jön a kisérettségi, aztán az érettségi, rengeteg tanulás, stressz, aztán az egyetem a vizsgákkal, amit látom az egyetemista ismerőseimen hogy elég nehéz kibírni. (Olyan opció nincs, hogy nem megyek egyetemre, a környezetem is ezt várja tőlem, meg diploma nélkül úgyse megyek semmire.) Aztán munkát kell keresni, az se egyszerű, de ha meg is van, akkor is egy iskolához valamennyire hasonló környezetben kell leélnem az életemet, csak stressz lesz az egész. (Abba nem merek belegondolni, hogy mi lesz, ha nem találok munkát.) Erre az egészre nem igazán vágyom. Jobban mondva be vagyok sz@rva tőle. Meg tudom szüntetni valahogy ezt a félelmet?

ELőre is köszi