Van itt még olyan, akinek a gyerekkora v legalábbis tanuló időszaka jobb volt, mint a felnőtt élete?

Én így vagyok; lehet, hogy rühelltem általánosba meg gimibe járni, de akkor legalább mindig volt egy tiszta képem arról, hogy mit és miért csinálok, de azóta folyamatosan görcsölök azon, hogy "vajon jól választottam szakot az egyetemen? nem is érdekel annyira, amit tanulok, és garantáltan nem akarok ezzel foglalkozni életem végéig" meg "biztos, hogy a megfelelő munkahelyen vagyok" "nem vagyok lemaradva a kortársaimhoz képest?" vagy épp "amit most csinálok, az segít előrébb vinnem az életem?"

Gyerekkoromban csak be kellett vágnom magam az iskolába, és elég volt csak azt kitűznöm magam elé, hogy ne kapjak egyest, a legnagyobb stresszforrás meg az volt az életemben, hogy néha-néha az osztály kis g...cije megjegyezte hogy nagy orrom van.

Én is utáltam, folyton bukásra álltam, stresszes voltam, nem éreztem magamat elégnek az érettségihez.

De mégis olyan gondtalan voltam, szívesen visszamennék kollégiumba középsuliba.

6 éve végeztem, nekem meg kell szenvednem a felnőtt élettel az biztos.

Ott ha hülye voltam, kaptam egy 1-est, vagy pótszilenciumot.

Most ha hülye vagyok bukom a kevés pénzemet, a munkahelyemet, az albérletemet szóval az egész életemet.

Velem is ugyanez van. Az általános iskolás korszakom volt a legszebb én oda mennék vissza. Középsuliba pedig max. 10 osztályig mennék.

A felnőtt élet már olyan semmilyen. Kevésbé szabadabb. Nem hiába mondta anya,apa mindig ,hogy élvezd ki azt ,hogy gyerek vagyok mert ilyen nem lesz még egyszer. Igazuk volt. A felnőtt élet nagyon más. Fiatalabban könnyebben lehet szerezni igaz,nem felszínes érdek barátokat , felnőttként én azt tapasztalom mostanában ,hogy a felszínes kapcsolatok vannak többségben legalább is én ezeket fogom ki. Ha jobban megnézem a barátaimat a legtöbb fiatal korom óta van meg mind általános suliból és középsuliból.

Szóval igen ,sokkal jobb volt gyerekként.