18 évesen nagykorú vagyok, elméletileg felnőtt, de még sem érzem magam annak? Ez betehető annak, hogy?

Hogy csak 2019ben fogok érettségizni, 20 leszek azon a nyáron. Évvesztes is vagyok, plusz volt egy nyelvi évem, ami nálunk a mi sulinkban nem ért semmit, mert nem tanítottak semmit. Idén akarok előrehozott érettségit angolból és informatikából, hogy jövőre ezekkel ne bajlódjak. Az egyik végzős barátnőm szintén 18, ő márciusi születésű úgyhogy ő előbb került suliba, és 19 lesz érettségikor. Magyar tanár akar lenni, és sokat beszélünk a tovább tanulásról. Fel szokta hozni, hogy azért nekem van még egy évem, készüljek időben. És ilyenkor belegondolok, hogy ha felvesznek az egyetemre oda ahova akarok jelentkezni, akkor ott helyt kell állnom, anyáék nem lesznek a segítségemre, hiába önállósodtam az évek alatt. Egyszerűen nem érzem azt 18 évesen, hogy a fiatal felnőtt kategóriába tartoznék. A felsőbb évfolyamokról mindig volt olyas valaki akivel jóban voltam, beszélgettünk, és akkor őket sokkal idősebbnek láttam a koruknál és ha én belenézek a tükörbe vagy az osztálytársaimra nézek nem látom azt a "felnőtt kinézetet" mint náluk. Aztán néhány 13 éves meg úgy sminkeli magát mint egy huszonéves, és mellettük még inkább azt érzem, hogy úgy nézek ki mint egy 13 éves. Én nem szoktam magam sminkelni (évente 1szer max 2szer), kivágott ruhában sem vagyok sokat, szinte nincs is, mindegyik szolidabb, miért tenném ki? Ti is éreztétek ilyesmit, vagy hogy már felnőttként kéne viselkedni, de nem érzitek annak magatokat. Én szerintem akkor érzem magam már felnőttnek, ha egyszer lesz egy gyerekem.