Ti hogyan szakítottatok időt a sportra az alábbi élethelyzetekben?

Kicsi gyerekek mellett, úgy hogy napi 8-10 órát végig dolgoztok-nem megy, mert valaki kárát szenvedi.

Huszonévesen meg napi 3-4x Majdnem a Keletitől a Nyugatiig séta, ha nem szakadt az eső, meló után hazafelé. Teljesen jó volt, és még akkoriban jók volta a kirakatok, lehetett bambulni is.

Ha nagyokm a gyerekek, és Dolgozol két lehetőséged van, ha 9-kor kezdesz akkor 6 óra nyitásra a terembe vagy tolod 8-ig, utána mész melózni, vagy Home office. Ha délutáni emberke vagy, akkor meg meló után, ha családod van akkor csak a reggelek jönnek be..

"Az edény bepakolása, kipakolása is idő." - Pont ugyanannyi ideig tart a gépbe berakni, mint a mosogatóba.

"Plusz én szeretem néha a saját főztöt. Tudom, nyomi vagyok, amiért nem jó a mirelit, meg a kifőzde mindig. Így is fele alkalommal kifőzdézek..." - Ez hogy jön ide?

"Itt is a tökéletes válaszolók...." - Szerintem te vagy az, aki tökéletességre törekszik: még sehol a gyerek, de már azt tervezed, hogy hogy fogsz sportolni gyerek mellett. :) És ha sehogy? Nagyon sokan nem sportolnak, mégis jó kondiban vannak, hiszen eleve a gyerek(ek) emelgetése, amíg kicsi(k), a gyerek(ek) utáni futkosás, a gyerek(ek) utáni pakolászás is testmozgás, tulajdonképpen sport.

"Abban a 4 órában este...

Játszani a gyerekkel, tanulni a gyerekkel

Beszélgetni a pároddal

Házimunka, vásárlás stb..."

1. De ezek közül miért pont a gyerek az, amiről lemondanál, hogy a többire maradjon idő? Sokkal érdemesebb pl. a házimunkára meg a vásárlásra fordított időt kurtítani, meg az online időt! Vannak olyanok is, akik a főállásról is lemondanak: részmunkaidőben dolgoznak, amíg a gyerek kicsi. Értékrend kérdése az egész. A gyerekkel való tanulásra meg eleve nem úgy kell gondolni, hogy az plusz idő: úgy kell szoktatni a gyereket, hogy az az ő dolga, nem a szülőknek kell időt szakítaniuk rá, ha segítség kell neki, majd kérdez, de direkt rossz, ha eleve úgy állnak hozzá a szülők az iskolához, hogy minden nap tervezetten leülnek a gyerek mellé tanulni. Nem: amíg a szülő házimunkát végez, a gyerek tanul, megírja a háziját, ha valamit nem ért, kimegy a konyhába és kérdez - a szülőtől, aki közben főz, mosogat, stb. Így marad idő játékra is, beszélgetésre is. Csak jól kell szervezni az életet. A gyerekes szülők sokkal jobban meg tudják szervezni az ilyesmiket, mint a nem gyerekesek, pont azért, mert a gyerekek születésétől kezdve egyre jobban beletanulnak.

2. A gyerekkel való játékot meg a pároddal való beszélgetést a házimunkával, vásárlással együtt emlegetni olyan, mintha ezek is a nemszeretem dolgok, a szükséges rosszak közé tartoznának... Ha így van, akkor a) még tényleg ne vállalj gyereket, b) a pár is minek...

Huszonhárom éves vagyok. Teljes állásban dolgozom, mellette egyetemen tanulok távon. Van barátom, akivel rendszeresen találkozok. Emellett heti 4-5x eljutok sportolni, általában egy órát.

Anyukám is eljárt sportolni mellettem régen, míg kicsi voltam, bár sajnos már leszokott róla, pedig most már több ideje lenne.

Azért szerintem nem lehetetlen egyik élethelyzetben sem.

Mert egyedülállóként mi az a marha sok házimunka napi szinten?

Napi szinten porszivozol?

Napi szinten takarítod a fürdőszobás?

Napi szinten törölsz port?

Vagy mégis mi?

Csinálsz vacsorára két szendvicset, vagy egy rántottát, megeszed, elmosogatsz, ez összesen kb. fél óra.

Ez lenne a hatalmas nagy házimunka?

Lassan 30 évesen sosem voltam egy nagy sportember.

Annyit szoktam tenni, hogy időnként gyalog járok haza, heti pár alkalommal, ez 3-5 km, nagyjából 1 óra séta. Lift helyett lépcsőzöm.

Egy időben bringával jártam, reggel fél óra tekerés, délután meg kerülőúton mentem ott 1-1,5 óra.

Vagy utóbbi 1 évben rákaptam a túrázásra, 20-50 km távokon. Egy lazább 20-25-öt szinte hetente lenyomok, teljesítménytúra keretében. Vagy időnként ismerősökkel kimegyünk, vagy akár egyedül is elmegyek és kirándulok egyet munka után, akár este is. Szerencsére itt a Budai hegység, gyakorlatilag tele útvonalakkal és elég biztonságos is.

Mondjuk az ilyen fajta "idő bepakolni az edényeket" meg "brutálisan sok a házimunka" mártírkodástól a falra mászom.

Havi 1 nagytakarítás megvan 1 hétvége alatt, akkor is ha tököl az ember, és ótvar retkes a lakás. A napi rendrakás csak pár perc, bedobni egy mosást heti 1x, kiteregetni, stb.

Meg a családi élet sem olyan mint egy To-Do lista, hogy "játszani a gyerekkel" "beszélni a párommal" "takarítani". Lehet egyik nap egyiket, másik nap másikat, vagy vegyíteni is. Én gyerekként jól elvoltam a konyhában vagy a garázsban míg a szüleim tették a dolgukat.

Vagy a fene nagy bevásárlás is annyi, hogy beugrik az ember hazafelé a boltba, és 10 perc múlva kijön. Azért már nem kézzel vadásszuk a mamutot és nem az erdőből szedegetjük a bogyókat.