Fakadhat a felnottkori szorongas ebbol?

Eloszor is bocsi hogy ekezet nellul irok csak telefonrol potyogok.🙂

Kiskoromban 3 eves koromig anyut apu verte,de rendszeresen. Ordibalas ment folyamatosan otthon. Halisten nem emlekszem ezekre,a tudatalattim nem akar emlekezni ra. De anyu meselte,hogy en mindennek a szemtanuja voltam.

Volt olyan peldaul,hogy apu hamutalat dobott anyu szemenek,emiatt anyu szemlencseje leszakadt. Aznap este mikor apu elment inni akkor elszoktunk anyuval a mamahoz. 13 km-t gyalogoltunk ugy hogy anyu nem latott. Erre emlekszem,hogy az ut mellett esett,kelt. Tiszta seb volt a laba. Borzalmas volt.

Anyu szerint ha akkor nem jovunk el akkor mar nem elnenk.

Kiskoromban folyamatosan ragtam a kormom,agyba pisiltem. Az iskolakezdest en egy evvel hamarabb kezdtem mert az orvos tul “ertelmesnek” gondolt ( szerintem ez borzalmas otlet volt) es azt mondta,hogy nekem artana ha meg egy evet ovodaban maradnek.

Iskolaban folyton lemaradtam mindenkitol emiatt rettenetesen szorongtam. Sirtam technika oran,sirtam ebed kozben,sirtam ha nem volt parom. Szoval mindig. Most egyetem alatt kialakult egy kevert szorongasos betegsegem.

En ugy gondolom,hogy emiatt.

Nem tudok baratkozni masokkal,vagy csak nehezen. Nem merek megnyilni.

Szerintetek lehet ebbol kilabalni? A multbeli dolgokkal mit lehet kezdeni?