Miert van az hogy nem tudok semmit sem dícsérni és ha mégis ez rossz közérzettel jár? (Lent jobban kifejtem)

Ez szerintem igenis baj, hogy semmilyen együttérzés nincs benned, még annyi se, hogy részvétem. Ha nem is érzed, legalább mondhatnád.. Mondanám, hogy gondolj bele, milyen lehet a lánynak, de felesleges.

A miértre szerintem egy szakember tudna válaszolni bővebben.

Így vagyok én is, bár olyasmit, amit nagyra értékelek, azt őszintén, akár lelkesedve tudom dicsérni. Viszont a hétköznapi jópofizás szintjén nekem sem megy a dicséret, sem az együttérzés, sőt a sima udvariassági beszélgetés is nehezen. A családomon kívül az emberek iránt nem nagyon érzek semmit.

Pszichopata vagy szociopata biztos nem vagyok, mert szorongásból és lelkiismeretfurdalásból még több is van bennem, mint kellene, agresszivitás viszont szinte egyáltalán nincs.

"Ha nem is érzed, legalább mondhatnád."

Persze, illendőségből mondja az ember, de annyira kínos ez az őszintétlenség, hogy szinte fáj.

"Furcsa erzes lehet"

Egyáltalán nem furcsa. Semmilyen.

"viszont legalabb valtoztatni szeretnel rajta, ami mar önmagaban is haladas!"

Sehol nem írta a kérdező, hogy változtatni szeretne rajta! :)

"Probald apro lepesekben, tudatosan, lehet csak az elejen lesz kellemetlen erzes, de minel többet dicsersz, annal könnyebb lesz utana!"

A kommunikációs részét be lehet gyakorolni, de az érzés nem jön vele!