Semmi rossz indulat nincs bennem, mégis ez történik?

Nem mindenki,de mi emberek valamièrt útàljuk egymàst.

Lehet,hogy belènk van kódolva?

Nő vagyok, jóindulatú és soha nem bántok senkit sehogy; de hasonló okokból távolságtartóan viselkedem + utálok idegenekkel a semmiről csevegni, szabályos kín nekem.. Emellett szép vagyok.

Konklúzió az emberek részéről? Beképzelt egoista p**sa vagyok, akit utálni kell.

Oké. Megmondom őszintén nem érdekel, mert így még annyit se kell időjárásról beszélgetnem olyanokkal, akik utána kibeszélnek. És ezek ellenére, ha valaki odajön hozzám valami miatt, mindig szívesen segítek és olyankor rendre megkapom a nagy csodálkozásokat...

Az embereknek nem lehet megfelelni. Ne foglalkozz velük.

Történt egyszer, hogy egy gazda elment a fiával a vásárba, és vitte magával a szamarát is. Ahogy mentek a város felé vezető úton, maguk mellett vezetve a szamarat, egyszer csak egy szembejövő ember gúnyosan megszólította őket.

„Milyen ostobák maguk! Ott van a szamaruk, és ahelyett, hogy felülnének a hátára, gyalogolnak mellette.”

A gazda zokon vette a másik ember véleményét, ezért felsegítette fiát a szamár hátára, és így haladtak tovább a piac felé. Kis idő telt csak el, amikor egy néhány fős társasággal találkoztak szembe, és a csoport egyik tagja felkiáltott:

„Nézzétek, milyen lusta gyerek! Ott ül a szamár hátán, az apja meg gyalogolhat mellette!”

A gazda ekkor leszólította fiát a szamár hátáról, és felült ő maga. Így folytatták az útjukat, mígnem szembetalálkoztak két hölggyel. Az egyikük így szólt fennhangon a másikhoz:

„Szégyellhetné magát az a lusta fickó! Hagyja szegény gyerekét gyalog megtenni a fárasztó utat, míg ő kényelmesen heverészik a szamár hátán!”

A férfi nem tudta, mit tegyen ezután, de végül úgy döntött, hogy felülnek mindketten a szamár hátára. Maga elé vette fiát, majd így haladtak tovább a piac felé vezető úton. Ahogy beértek a városba, arra lettek figyelmesek, hogy az emberek kibeszélik őket és gúnyos arckifejezéssel mutogatnak rájuk. A férfi nagyon rosszul érezte magát emiatt, ezért kis idő múltán megkérdezte az egyiküktől:

„Mi a bajuk velünk, hogy ennyire ellenségesen viselkednek?”

A másik férfi így válaszolt: „Nem szégyellik magukat, hogy túlterhelik azt a szegény szamarat?! Ott ücsörögnek kényelmesen a hátán, miközben szegény állat majd’ megszakad!”