"Inkább a halál, mint a szégyen"-egyetértetek?

Ez elég rossz mottó. Egyrészt az életed értékét mások véleményéhez kötöd, másrészt meg gyakorlatilag azt mondod hogy meg sem próbálnád megjavítani az életed, hanem amint kezd forróvá válni a talaj a lábad alatt, feladnád a küzdelmet.

Ígyis- úgyis mind a föld alatt leszünk 100 év múlva, szóval miért gyorsítanád fel a folyamatot, ahelyett, hogy vagy szarnál mindenki fejére, aki ítélkezik feletted, vagy pedig megjavítanád az életedben azokat a dolgokat, amik miatt szégyenkezel, hogy aztán ténylegesen ki is élvezhesd az életed?

Vagy ha már itt tartunk, elkövethetsz mini-öngyilkosságot is: hátrahagyhatod az eddigi életed; elmehetsz másik városba albérletbe, kereshetsz másik munkát, és megszakíthatod a kapcsolatot mindenkivel aki ismer és lenéz. Nem mondhatod, hogy az életed szó szerinti eldobása nem ijesztőbb és feleslegesen, mint egy tiszta lap...

(így visszalvasva nem tudom, hogy miért E/2-ben írtam ezt :D )

Nemrég volt itt a kérdésed komplementer párja:

Szégyen e ha valaki öngyilkos lesz?

...ami végül is lehetne, csak nem marad kinek szégyenkeznie. Persze az életben maradottak megvethetik emlékezve rá.... na ez utóbbi igaz a te kérdésedre is:

Nem tudod megváltoztatni mindenki véleményét. Van aki azt veti meg, ha a halálba menekülsz a felelősség vállalás elől.

A szégyenből leginkább a felelősség vállalásával lehet kimászni.

Szerencsére az emberek eltaszítják azt akit szégyellnek mert olyasmit követett el ami számukra helytelen vagy furcsa.

Esetemben akkor miért választanám a halált, ott is egyedül lennék és a Földön is az vagyok..

Lelkifurdalásom nincs , az emberek meg egy idő után elfelejtik.

Bántottak eleget, ezért ők a hibásak. Attól, hogy gyalázottnak érzem magam attól még nem oldom meg a helyzetet és nem segítek magamon.

Meg kell próbálni szépen lassan felállni.