Nem érzed úgy, amikor belépsz a facebookra, hogy "mindenki" előbbre tart nálad?

Semmilyen érzést nem vált ki belőlem önmagában az, hogy másokkal pozitív dolgok történnek. Sajnálom azt, akiből igen.

Akkor éreznék irigységet bárki iránt is, ha pl. "lenyúlná" az álmaimat, pl. pont azt az állást kapná meg, amire én pályáztam, vagy elutazna pont oda, ahova én akartam, pont olyan autót/cuccot bármit vásárolna, amire azelőtt nekem fájt a fogam.

Önmagában nem frusztrál az, hogy másoknak vannak sikereik, őszintén elég szánalmasnak tartom azt, ha valakit ez frusztrál.

Amúgy kíváncsi lennék, hogy élőben milyen vagy az ismerősök közt? Az emberek élőben is szoktak dicsekedni, elmesélik, hogy mennyi helyre utaztak, milyen autót vettek... olyankor is irigykedsz? Nem értem, hogy a problémádnak mi köze a facebookhoz. Én épp úgy élőben is lesz*rom, ha valaki dicsekszik, mintha facebook-on tenné.

Mást akarok az élettől, mint ők. Legtöbbjüknek gyereke van, meg ünnepi rántott húsról tesznek fel képeket.

Én szeretném pedig, ha mindenkinek jobb élete lenne.

Meg kellene próbálnod nem irigyek lenni.

Mindennemű rosszindulat nélkül mondom.

De én szoktam úgy érezni, rosszul is esik de ezt nem tudom megváltoztatni

20l

10. Ezt benézted. A saját anyám, anyósom nem tudja hova utazunk, a barátainknak sem mondjuk. Nem jár hozzánk senki. Egyszerű az autónk, a házunk is kívülről.

Sokkal kevesebbnek hisznek minket, mint akik vagyunk és ahogy valójában élünk.

Az ilyen faszbúkhuszároknak ez elkepzelhezetlen, de létezik.

Nem egy embert ismerek aki így él. Nem kell semmit a kirakatba tenni, úgy is élhetsz jól.

A magamutogatóknak és irigyeknek ez elképzelhetetlen.