Mikor volt jobb élni? A 90-es években vagy manapság?

sokszor úgy érzem, hogy akkor könnyebben találtam volna barátokat, akkor mintha jobban keresték volna egymást az emberek, pedig vezetékes telefon volt és mobiltelefonon hívni is drága volt...

Most pedig: Facebook Messenger, WhatsApp, Viber, e-mail, HangOuts, Skype, ...

számos (ingyenesen igénybevehető) csatorna és nem jön visszajelzés, nem írnak vissza, nem keresnek...

Egyre gyorsabb tempóban élünk, az információáramlás egyre nagyobb és egyre több...

Messzebb lehet kommunikálni az internet által, ez azt is eredményezi, hogy a közvetlen, offline emberi kapcsolatok elsorvadnak :-(

Manapság eszméletlenül jól megy a világgazdaság. Talán még soha nem volt ilyen helyzetben az emberiség. Ez pedig azt is magával hozza, hogy a legtöbb helyen fejlődik az életszínvonal, növekszik a várható élettartam.

A munka és az élet egyre biztonságosabb. Az orvostudomány lassan, de fejlődik.

A 90-es években jobb volt, mert akkor még nem kellett adót fizetnem, vagy felelősséget vállalnom a tetteimért, és a legnagyobb problémám az volt, hogy a tanító néni túl sok matek házit adott a hétvégére, ezért az agyam automatikusan jobb fényben tünteti fel azt a korszakot, mint a jelent. A 80-as évek még szebbek, hiszen akkor még nem is éltem, és azt fantáziálok róla, amit akarok.

Logikusan nézve viszont most a legjobb élni. Most a legkönnyebb hozzájutni bármihez, amit szemed-szád kíván, ezerféle program van, amire elmehetsz, könnyű kapcsolatban maradni a barátaiddal, stb...

Talán még az emberek is toleránsabbak lettek egy kicsit egymással.

A jelen kor problémái nem a fejlettség miatt vannak, hanem az emberek miatt, márpedig az emberek nyomorultak voltak régen is.

🎶🎶mindenki táncolt🎶🎶

🎶🎶és micsoda tánc volt🎶🎶

a jólét nem csak pénzben mérhető

A '90-es években nem volt minden mesterséges, mű, nem volt akkora automatizálás.

Mondjuk akkor nagyon kicsi voltam, de 2003-2005 környékén milyen menő volt a nyomógombos telefon és a snake, mennyi emlék maradhatott fenn a csengőhangok nehéz beszerzéséről. Az első fényképezőgépemről - azóta hobbim a fotózás amúgy.

A 90-es években a tamagochi, stb.

Ikonikus dolgok, nem holmi túl könnyen megszerezhető valamik, mint most.

Afelé tartunk, hogy a fotelből se kell felkelnünk, mindent gép fog elvégezni helyettünk és a sárgarépát se fogjuk felismrni. A munkaerőpiacon pedig a nagyon-nagyon okos ÉS törtető emberek kellenek majd, a többivel mi lesz?!

A 90-es években mindezektől még messze voltunk.

Hogy biztonságosabb lenne a világ, azt alapból nem írom alá, de cserében közbiztonság, mint olyan, nincs. Alapból félek hazamenni késő este, de sok faluban sajnos még rosszabb a helyzet. :(

Azt meg miből gondoljátok, hogy nem jön újabb Hitler, Sztálin vagy egyebek? Szerintem fog jönni.

"Logikusan nézve viszont most a legjobb élni. Most a legkönnyebb hozzájutni bármihez, amit szemed-szád kíván, ezerféle program van, amire elmehetsz, könnyű kapcsolatban maradni a barátaiddal, stb..."

Pont azért nem értékelünk már semmit, amink van és vagyunk nagyravágyóak, mert mindenhez könnyű, túl könnyű hozzájutni.

Azért nem elégszünk már meg semmilyen programmal, mert sokféle program elérhető.

"Talán még az emberek is toleránsabbak lettek egy kicsit egymással."

A nagy liberalizmusban pedig azt védjük, aki hátráltat minket. Mindenkinek joga van mindenhez, amit akar, csak épp a nyugalomhoz nincs jogunk.

A büdös, együttélni nem is akaró hajléktalanokat védik az utasok a villamoson, aki miatt jelzést veszt a villamost, amellett állnak ki, nagyban a törvények és az igazságszolgáltatás a bűnösket védi. Ha félsz ill éjjel nem alszol társasházban egy lakótárstól, a törvény őt védi, véletlenül se téged.