Hogyan tudnám lebeszélni az embereket az öngyilkosságról? Talán így?

Sajnos aki tényleg öngyilkos akar lenni, azoknak egy ilyen videó, vagy egy hasonló témájú zene megnézése/meghallgatása nem fog segíteni. Rengeteg embert ismertem/ismerek aki elgondolkodott vagy még most is öngyilkosságon gondolkozik. Az enyhébb eseteknek ez is elég lehet. De sajnos aki átesik egy bizonyos ponton, azon néha az sem segít, ha személyesen odamész, átöleled és megvigasztalod..

Szomorú, de nem lehet mindenkit lebeszélni róla. Ehhez az is kell, hogy az illetőnek legyen akaratereje ahhoz, hogy változzon, jobbra fordítsa a helyzetet. És ez az akaraterő sok embernél nincs meg sajnos.

Segíteni úgy tudsz, hogy meghallgatod őket, tanácsot adsz a problémájukra. Van akinek az is segít ha csak kibeszéli magát. Érezteted velük, hogy nincs minden veszve, van aki szereti őket és törődik velük, sok jó dolog várhat még rájuk ha nem teszik meg. Gondoljanak arra, hogy a családjuk, szeretteik mit fognak érezni ha ő megteszi. Nem hagyhatja csak úgy itt őket. Van akivel keményebben kell beszélni, hogy észhez térjen. Nagy részüknek csak egy kis odafigyelés vagy fejmosás kell, hogy észhez térjenek.. A többieknek pedig vagy sikerül segíteni vagy nem. Én olyat is csináltam, hogy aki közelebb lakott hozzám, elhívtam valahova ami mindkettőnknek jó volt. Beszélgetni, fagyizni, kocsmába stb. És ott kibeszélni a dolgokat. Személyesen jobb ez mint interneten keresztül

#3 Kedves Kérdező!

Gondolom, kb. 16 éves vagy, ezért nyilván nem tudhatod, hogy az élet nem így működik. Ha nem tűzoltó, vagy orvos vagy, nincs kit megmenteni. Én akartam segíteni az embereken. Nem az életüket akartam megmenteni, csak korrepetáltam volna gyerekeket, fiatalokat egy szervezeten keresztül. Ingyen természetesen. Egyszer hiába mentem oda, mert a leányzó nem jött el. Egy srácnak tartottam egy órát, a következőket mindig lemondta, aztán ennyiben maradtunk. Úgy fél év alatt ennyit tudtam tenni másokért. De ha történetesen tudnék is segíteni másoknak, az nem oldja meg az én problémáimat. Tehát a válaszom fenntartom, illetve csatlakozom a második válaszolóhoz. Aki öngyilkosságon gondolkodik, annak nem feltétlenül elég egy kutya, vagy egy kedves szociális munkás.

Van három csoport az öngyilkosokon belül:

-Aki nem gondolja teljesen komolyan,és így nem is képes megtenni(én is voltam így tizenéve)

-Aki csak figyelmet akar kicsikarni.

-És aki meg is teszi, mindegy mit mondasz, annyira elszánt, vagy elvakult.

Az első kettőn tudsz segíteni, a harmadiknál meg megelőzni lehet hogy egyáltalán ez a gondolat kialakuljon benne, de lehet néha még az sem eredményes.

Ha hajlandó meghallgatni akkor ha ismered,sorold fel,mi minden jó van az életében, vagy az illető erényeit és ha van gyereke akkor az egy jó "mentőöv", mert a gyerekéért az ember szinte mindent képes feladni.

Én speciel ha tinédzserről vagy fiatalról van szó, aki kétségbeesett és abba kapaszkodik hogy majd a következő életében jobb lesz akkor ha tényleges problémái vannak, tehát alapvetően szeret élni,akkor azt mondom neki hogy csak ez az egy élete van, ne dobja el.

De ha valakinek rendben van többnyire az élete, csak sok kudarc érte és ezt nem képes feldolgozni,abba kapaszkodik hogy majd a következő élezében jobb lesz, akkor elmondom neki hogy nem csak hogy nem lesz jobb, de rosszabb lesz.

Mindegyik esetben ha látom rajtuk hogy elgondolkoztak, akkor rákérdezek mi a probléma,meghallgatom őket,együttérzésemről biztosítom őket,és ha tudok, tanácsot adok vagy megadom egy olyan pszichógus számát, aki az adott esetben segíthet.Ha nem ez az első eset akkor ott már lehet, pszichiáterre van szükség.

Kérem vissza ezt a hét percet az életemből.

Hatásvadász baromság a videó is, és az is, amiket itt összehordtál a leírásban. Bocsi.

Hogy segíthetsz? Állj az emberekhez normálisan, és irányítsd őket szakemberhez. Az ölelés meg a jó szó NEM fog életet menteni, maximum pár nappal elhalasztja az illető a halálát. Az öngyilkosok háromnegyedének pszichés problémával kell szembenéznie az öngiylkossága előtt, és ezt te a jóindulatoddal meg egy "szeretlek"-kel nem fogod megoldani, bármennyire is szeretnéd. Sokkal összetettebb dolgok miatt lesznek az emberek öngyilkosok, mint a "senki sem szeret", meg az "elhagyott a csajom". Ha élesben leszel ott egy öngyilkossági gondolatokkal küszködő, összetört, zokogó ember mellett, aki egy éjszaka alatt elmeséli neked az egész életét, és rájöttök együtt, hogy neki baromira nem az a problémája, hogy kidobták a munkahelyéről, hanem, hogy az anyja nulla éves kora óta azt magyarázza neki, hogy csődtömeg, akkor mit mondanál neki? Hogy nem is csődtömeg, majd talál másik munkát? Ez elég arra az egy éjszakára, de ha nem kap SZAKSZERŰ segítséget egy szuicid személy, akkor a következő éjjel újra előjön a gondolat. És akkor már nem leszel ott, hogy ölelgesd.

Szép vidi, megindító! Ahogy olvasható a hozzászólásokban, sokaknak segített is.

Ami még nem volt említve és amivel talán el lehet venni az ember kedvét ettől, hogy rettenetes nagy szenvedés árán lehetséges csak meghalni. Bármit választasz, a trauma és az eszméletvesztés közti idő olyan kínt fog okozni, amilyet el sem lehet képzelni és kizárt, hogy átéltél volna akár hasonlót is előtte valaha. Akár akasztás, akár fulladás, akár gyógyszer, akár leugrás, akár egyéb bármi más. Ráadásul az agyad el fogja nyújtani a pillanatot, 1-2 másodperces szenvedés sokpercnyinek fog tűnni, 1-2 percnyi pedig akár egy órányinak is.

Mindenki meggondolja magát az utolsó előtti pillanatban, csak a legtöbbeknek onnan már nincs visszaút. Akik valahogy túlélnek egy igazi (!!) kísérletet, azok soha többé nem próbálják meg újra, felismerik az élet értékét.

Az esetek nagy részében azért gondolkodik el öngyilkosságon az ember, mert magányos és senkinek érzi magát. Az iskolában belénk verték, hogy versenyeznünk kell egymással, küzdenünk, hogy minél jobbak legyünk egymáshoz képest, a saját magunkhoz viszonyított fejlődés semmit nem ér, ha nincs kihez mérned, senki vagy, ha nincsenek társaid, nem érsz semmit. Kényszerítve lettünk mindannyian egy olyan önkép kialakítására, hogy az vagy, amit a többiek gondolnak rólad és a teljesítőképességedről. Mert így hatékony a kapitalizmus, így leszel motivált alkatrésze a bolygópusztító gépezetnek. A média zúdítja rád a tökéletes, vidám emberek tökéletes életét, akik tökéletes emberek csoportjának tökéletes tagjai - hozzájuk viszonyítva az igazi valóságot kinek ne menne el a kedve az élettől..?

Az élettől, amiben egyébként ott van a milliárdnyi fantasztikus csoda, ha csak kitárod a karjaidat egy hegytetőn. Ha kimész egy rétre így nyári éjjel és feltekintesz az égboltra. Egyes egyedül, mindenki mástól függetlenül! Őzek és nyuszik zörögnek a bokrokban, amikből világító szentjános bogarak repülnek fel. Vagy ha kinézel az ablakon télen a nátriumgőz lámpáktól aranyló hatalmas hópelyhek sokaságára egy bögre forró kakaóval a kezedben. Vagy ha bemész a mekibe és teletömöd magad sajtburgerekkel. Vagy ha elmész egy koncertre és nevetve táncolsz vadidegen emberekkel. Vagy ha leülsz egy üveg hideg borral és egy jó könyvvel a Margitszigetre.

De nem, te a magányoddal foglalkozol, és hogy milyen ciki volt amikor az exed kiröhögött. Vagy esetleg már 24 éves vagy és mindenki szánakozva tekint rád, amiért szűz vagy.. legalábbis ezt hiszed, mert ez foglalkoztat, hogy mit gondolnak rólad. A többi embert sikeresebbnek, jobbnak, erősebbnek látod magad körül, ezért depresszióba esel. Miattuk. Más emberek miatt. Megbántottak, megaláztak, feszült vagy miattuk, szorongásban éled az életet, és csak sokkal rosszabb lesz ennél igaz? Mert nincs miért élni, csak olyan dolgok léteznek ebben a retek világban, amik más emberektől függenek, igaz? A te minőséged is rajtuk múlik. Nincs is kontrollod, nem is változtathatsz, még ha akarsz sem, mert legyőzött téged a világ, ugye?

HÁT NEM!! Te magad vagy a világ! A testedet azok az atomok építik fel, amik milliárd évekkel ezelőtt a csillagokban keletkeztek magfúziós folyamatok által. Ugyanabból az anyagból állsz, ami az óceánok, az ózonréteg, a fák, a kövek, az ellenségeid és a szerelmed összetevői. Minden és mindenki egy és ugyanaz esszenciálisan, nem teheted függővé az életedet mások által okozott lelki sérelmek miatt.

Lehet, hogy most rossz, de idővel garantáltan minden jobbra fordul, még akkor is, ha nem erőlteted meg magad. Csak sodródj az élettel, mert ez egy ingyenes utazás! Csak magadnak kell megfelelned csak olyan szint erejéig, ameddig jólesik. A legszegényebb vándor is lehet sokkal boldogabb a leggazdagabb vállalkozónál is, te szabod meg az utadat, nem mások!

A kérdés láthatóan triggerelt egy bús lelket, nem rég kinn volt pár percre egy másik kérdés cipőfűző ügyben, remélem, olvasol. Ne add fel!