Ti is elítélitekazokat a fiúkat, akik lenézik, csúfoljak a teltebb lanyokat? 16/L

Tisztelni nem az embert kell, hanem azt, ami emberré tesz!

Ha valaki ember, de tömeggyilkos, nem tisztelem.

Ha valaki ember, és arcon csap, nem tisztelem, vissza ütök.

Ha valaki nem tehet róla, hogy telt, és látszik az igyekezete, hogy tegyen ellene (nem zabál a tömegközlekedésen is), és lenge ruhákkal próbálja terelni a figyelmet magáról (nem cicagatyát vesz fel), és még kedves is (nem egy "mindenk utál, ezért hárpia leszek" jellem), akkor szeretem! (és tisztelem)

Volt egy osztálytársam csaj, jó magas, és telt is volt, és tudni kell rólam (ha még nem jött volna le), hogy nem szeretem a kövéreket, de ez a lány egyszerűen szuper volt!

Olyan finom parfümjei voltak, állandóan mellette ültem, aztán sokat dumáltunk, tök kedves volt, és poénból mindig a vállára tettem a fejem, erre ő viccesen értetlenkedett. :D

Szép emlékek, cuki lánnyal! Nem érdekelt, hogy nem vonzódom a testéhez, de a jelleme csodás volt!

Érthető a tisztelet alapja?

#11

Szerintem meg pont, hogy te nem érted, vagy csak nem akarod megérteni. Igen, van az a fajta tisztelet, amit ki lehet/kell érdemelni viselkedéssel, erőfeszítésekkel, teljesítménnyel, a többiekhez való hozzáállással, stb., illetve az alapvető „felebaráti” tisztelet, ami csupán annyit jelent, hogy emberi méltóságában nem alázod meg a másikat, bármi is legyen az, ami miatt nem szimpatizálsz vele. Ilyen egyszerű.

Bármilyen utalást tettem rá, hogy csúfolni kell a kövéreket?

Szövegértés?

Nem érdekelnek a fiúk.

A lényeg, hogy én szeretem a teltebb lányokat.

#14

Igen, azzal utaltál rá, hogy abba a válaszomba kötöttél bele, amiben én írtam le, hogy nem kell csúfolni a kövéreket.:D

Akkor zanzásítom magam:

NEM kell, sőt alpári dolog csúfolni bárkit is, de ne állítsuk be szentként a túlsúlyosokat!

A tisztelet (a saját testünk tisztelete is) meg nem egy "vele született adottság", hanem ki kell érdemelni, (testmozgás, szavahihetőség, bizalom, stb), és a kövérség mint olyan, releváns LEHET a tiszetlet kialakulásában. Ha magát nem tiszteli, én mért tiszteljem őt? (ez még mindig nem csúfolódást jelent)

Aki alázattal kezeli a testi rendellenességeit, és nem kérkedik vele (külön egy szépség), az elfogadja, és igyekszik ellene tenni. Mint egy ismerősöm bácsi, aki a kopaszodó fején átfésülte a hajat, hogy ne látszódjon, de amikor fújt a szél, keresztbe felállt az egész fején a haj. Mért fontos ez? Mert én is kopaszodom. Ha nem tudom elfogadni, és értelmes hajat választani hozzá (AntonioBaneras nem lehetek), akkor egyszerűen butát csinálok magamból, köznevetség tárgyát, és a tisztelet teljes hiányában tök normális, ha bárki kuncogna a hátam mögött...

De ha elfogadom a helyzetet (kopaszodás, vagy kövérség, mindegy, mert nem változtatható meg rövid időn belül), és a kívülálló amúgy se látja a folyamatot (mennyi idő alatt, miként lettél olyan amilyen, és mennyire törekszel ellene (hajhullás elleni méregdrága olajok, fogyókúra, stb), a JELEN pillanatban billen a mérleg, hogy "ma is tisztelni fognak", vagy ma már inkább hepciásan harcolok, hogy "márpedig én cicanadrágban megyek ma suliba, mert nőnek akarom érezni magam"?

Nem veszekedni akarok félre értés ne essék, csak tényleg szeretném, ha érezné(tek)d, hogy a tisztelet, és az önismeret szorosan egymás mellett lévő dolgok, és nem LEHET elválsztani egymástól, csak mert "ember, és tisztelni kell". Ilyen nincs, max a mesében.