Ismertek olyan embereket, akik iszonyú nagy mocsokban, rendetlenségben élnek?

A legjobb baratom ilyen.

Eleg zuros csaladbol valo. Szulei mar nincsenek egyutt, sokat bantottak kiskoraban. Nagyon sokat gepezik es semmit nem tesz a helyere. Nagyon jofej es segitokesz ettol fuggetlenul, es egy kicseszett zseni. Soha eleteben nem tanult 20 percnel tobbet, de a legrosszabb jegye 4-es.

Én. A szüleim rend- és tisztaságmániásak, kényszeresek. Náluk milliméterre pontosan megvan mindennek a helye, még a tollnak is csak az egyik irányba szabad állnia az asztalon. Gyakorlatilag az egész gyerekkorom takarítással telt, mert van egy panziónk is.

Hát nekem ebből marhára elegem lett. Nem azért élek, hogy takarítsak, nincs igényem arra, hogy minden csillogjon-villogjon. Úgyhogy nálunk kupi van. Ennyi.

Én

Amióta mindenki behozza a szobamba a cuccát azóta már nem érdekel mert feleslegesen nyalom ki és közben elrontják. Borzalmas, havonta egyszer v kétszer kitakarítók de akkor is hisztizve mert tudom hogy csak 2 napig tart. Van 3 tesom és nagyon rendetlenek de erre az a mentség hogy ok kisebbek nálam ezért csainaljam a dolgom mert az én szóbám. Na ezt megelégeltem és így jött ez a rutin. De csináltatni fogok kulcsot, lakatot fogok beszerezni. Kiváncsi leszek majd a fejükre ha készen leszek.

Amúgy az én családom nem nagyon zűrös, igaz 6-an vagyunk összesen + a macskák. Nagy a lakás de viszont csak nekem van saját szobám ezért érthető hogy mindenki ide bújik. Ez a legcsendesebb es legnyugisabb hely de akkor se kellene ezt csinálni.

Mivel 6 ember van ezért állandóan tele a szennyes és a mosogato. Szóval állandóan kell takarítani min 2-3 órát. És így se nagyon látszik a változás de azért ízlésesen “kupis” nincs semmi a földön az ágy, pult, szekrény mindig rendben. De a szobám az más, ott minden van

Igen ismerek.

Nem jó családból jött, az anyja elhagyta, az apja alkoholista. Sokat szenvedett gyerekként.

Nem zavarja hogy szemetes a lakás, sokszor a szemetet a földre dobja, a tiszta ruháit a földön tárolja.

Ő egy 20 éves lány

Páromék szülei.

Mindketten vezető beosztásban dolgoznak, sokáig tart a munkaidejük. Lehet a mocsok nem is olyan nagy, de nekem időnként már túllép az ingerküszöbömön. Szerintem azért is ilyen állapotú a ház, mert a takarítást azt csak anyuka csinálja. És bár mindkét gyerek otthon lakik még, elég minimálisan veszik ki a részüket a dolgokból...párom inkább a "férfias" dolgokat csinálja, a húga pedig szinte semmit, kissé ki volt szolgálva az évek során.

Remélem, amikor összeköltözünk, sokat fog változni a párom.

Van egy barátnőm, aki a családjával egy tanyán él és a házuk kívül-belül olyan, mint egy putri.

A "garázs", mármint ahová a kocsival állnak be, rongyokból meg lécekből van összetákolva.

A ház belül olyan, hogy egy csomó mindent (pl. ruhákat, ételeket) a földön tárolnak, vagy szana-széjjel rakják a lakás legkülönbözőbb pontjain, pl. a frissen mosott ruhák általában az étkezőben szoktak lenni, legórva az ülőkére.

A konyhában is elég nagy kosz van, a sütő, tűzhely még életükben nem volt szerintem le/kitakarítva.

Többször is láttam már, hogy úgy "tisztítanak" dolgokat, hogy ha kiömlik valami, pl. a nyers sütitészta, hogy megvárják, amíg felszárad, aztán lekapargatják.

A gyúró-meg vágódeszkákról is így tisztítják le úgymond a koszt, miután használták őket, hogy késsel lekapargatják, azt jól van az.

Nincs porszívójuk, max sepregetni szoktak odabent, de azt se olyan gyakran, mert mindig tiszta kosz a padló, bejárkálnak a kinti cipőjükkel is a lakásba.

A fürdőszobában is minden tiszta retek, a kád aljába össze van gyűlve a kosz, minden tiszta vízkő, a wc is koszos..

Meg ilyen ezer éves samponos meg tusfürdős flakonok vannak kitéve, amiket utántöltenek és azok is tiszta koszosak, vízkövesek.

Ráadásul vannak állataik, akiket kint tartanak, de ha kimennek megsimogatni őket, utána úgy mennek vissza pl. enni, hogy kezet se mosnak. Volt, hogy náluk voltam és láttam, hogy a barátnőm megsimogatta a kutyát (aki mellesleg szintén nem volt szerintem soha életébe megfürdetve, tiszta sár meg por tetőtől talpig), jól összenyalta a kezét, aztán úgy ült be ebédelni, kézmosás nélkül.

Vannak az udvaraikon tyúkok is és volt, hogy az anyukája kiszólt, hogy ha már kint vagyunk, vigyünk már be pár tojást, ki is szedett párat a tyúkok alól, aztán bevittük és az anyukája még vízzel se mosta meg őket, hanem úgy, szarosan beletörte az ételbe.

Vagy egyszer barátnőmmel sütöttünk valami sütit és elővettem a lisztet, amiben ott mászkált egy kis csótány. Erre szóltam barátnőmnek, mire kivette, szétmorzsolta a kezében, eldobta, aztán így mondta, mintha mi se történt volna, hogy jó akkor 5 evőkanálnyit rakjak belőle a tálba. Aztán (természetesen kézmosás nélkül) folytatta a sütést..

Mikor a barátnőm itt van nálunk, úgy kell rászólni, hogy mosson kezet evés előtt. De nála amúgy a kézmosás is annyi, hogy nem is használja a szappant (volt, hogy utána mentem el itt nálunk wc-re és láttam, hogy a szilárd szappan, ami ki volt téve a fürdőszobában, száraz volt), hiába van kitéve előtte és kb 2 másodpercre a vízsugár alá dugja az ujjai hegyét, azt csókolom.

Ráadásul a csapvíz is tiszta vasas náluk, rendesen ilyen vasszagú a kezem, miután kezet mosok náluk, a ruháik is vas szagúak, még az íze is olyan, mintha vasat innék. Mikor hozzájuk megyek, mindig viszek magammal egy másfél literes ásványvizet, hogy ne kelljen vas ízű szörpöt innom. Mondjuk erről nem ők tehetnek, de attól még elég undorító, sajnálom őket, hogy nem tudnak egy normális pohár vizet se meginni.

Én is ilyesmi vagyok, de igyekszem változtatni rajta. A családom egyébként rendszerető, soha nem tudták ezt tolerálni.

Iskolás koromban volt egy barátnőm, akiknek a házához foghatót azóta sem láttam. Olyan volt, mint egy óriási putris babaház. A szobák zsúfolásig tömve kacatokkal, színes rongyok aggatva random helyekre, óriási firkák a falakon, nem volt szokás semmire sem vigyázni, bárhova lehetett rajzolni, meg matricákat ragasztani. Valamint akkora kupi és kosz, hogy az már nekem is sok volt. Ők szegények voltak, kedvesek, de elég érdekes természetűek. Többet nem tudok róluk, hamar megszakadt a kapcsolat.

20/L

A héten pár alkalommal volt alkalmam ismeretleneket felkeresni. Döbbenet, hogy milyen "életek?" vannak.

Az, hogy ide jut valaki, összetett probléma: betegség, családtagok közti viszony megromlása, állástalanság, kihasználás. Vagy dolgoznak valamit, de nem keresnek sokat, vagy nem/nem tudnak munkát vállalni. Itt inkább lecsúszások jelennek meg, tehát élt az egyén egy elfogadható életet, de gellert kapott az élete, ahonnan nem/nem tökéletesen tudott felkelni. Beletörődöttség jellemzi ezen embereket.

Nálam is kupi van. :D

Mondjuk szüleimnél is rendszeres vendég a kamrában a több liter penésszel töltött fazék, de azért jobban odafigyelnek.

Nálam a lakásban félig-meddig rend van de vannak cucchalmok.

Ez leginkább azért van mert nekem az a rend ha szabadon tudok mozogni a lakásban és könnyen megtalálom amit keresek. Egy kívülálló aki nem tudja mit hol keressen ez káosznak tűnik. Mondjuk eléggé kaotikus is.

Nyilván az is mocsoknak tűnhet másnak amit én inkább természetességnek nézek, pl kin a csalán az előtérben meg terjed valami vadon növő futó virág.

A csalánból csalánteát csinálok.

Hörcsögeim is vannak. Néha némelyik megszökik, most is lehet néhány szabadlábon. Már többször előfordult h vadonszületett kishörcsögöket fogtam.

Ezt leszámítva szoktam porszívózni meg takarítani, de a káosz és a "természetközelség" része az életteremnek.

(bár nekem meg az a furcsa amikor vki odavan h börtöncella sterilségű lakásban lakik és közben ott alszik vele a kutya az ágyban :P)