Hogy tudnak egyes emberek ilyen nagy mocsokban élni?

Van aki észre sem veszi, nem alakul ki benne az igény se a tisztaságra. Én olyan családban nőttem fel, hogy állandóan patika volt otthon meg csillogott minden, és gyerekként nem értettem mire jó ez. Aztán elkerültem koliba, és szószerint retekbe éltünk, dohány-kaja-por mindenhol sose takarítottunk, és még 15 évesen ez teljesen be is jött.

Most huszonévesen amolyan középúton vagyok, már nem tűröm az igénytelenséget, de nem is akarok naponta kétszer mindent letörölni stb. És ez már valszeg így is marad:D

Lehet, majd bizonyos élethelyzetekkel ő is megváltozik.

4: Azért írtam azt, hogy valszeg depressziós, mert én is az vagyok és elég nagy koszban élek. Mindig vannak fázisok. Amíg nem volt annyira durva, nálam is rend volt. Hetente porszívóztam, pakoltam, takarítottam, minden evés után mosogattam... Mióta viszont egyre rosszabbul érzem magam, azóta munka után csak leülök a gép elé és szarok mindenre.

Van hogy másfél hétig nem mosogatok... porszívózni havonta talán ha egyszer szoktam és felmosásra szintén nagyon régen került sor. Nem tetszik és szeretem a rendet, tisztaságot; de egyszerűen nem megy...

Nyilván viszont ha valaki vendégségbe jön hozzám, akkor rászánok egy délelőttöt és letörlök mindent valamint feltakarítok.. De kész kínszenvedés.

Én is hasonló rendetlenségben lakom. A mai higiéniával, élelmiszerekkel stb. az ilyen "kosszal" az ember immunrendszere röhögve megbirkózik, egészségügyi következménye a közhiedelemmel elentétben a világon semmi nincsen addig, amíg nem árasztják el a lakást a rágcsálók meg a rovarok. Akkora rendetlenség meg azért már csak a nyomorban élők között szokott lenni.

Különben alapból az embert, természeténél fogva, a kosz egyáltalán nem zavarja. Ezek a higiéniai szokások egyes-egyedül az ember nevelését és a nevelés következtében kialakult, megrögzött szokásait tükrözik. És persze sokaknak az is fontos, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak. Objektíve nézve amíg nem vagy beteg a kosztól, addig jó.