Szerintetek hogy jobb, ha azonnal megkérdezem a vásárlót, vagy várok egy pár percet és csak azután kérdezek?

Nagyon sok "főnöknek" fogalma sincsen arról, hogy a vásárlónak milyen igényei vannak, mit szeretne. Amikor ilyet látok - márpedig szinte mindenhol ez van - nagyon szokott tetszeni, hogy egy, az elvileg "mi a vásárlókért vagyunk" mentalitással átitatott üzletekben nem tudják, hogyan kell viselkedni a szóban forgó témával kapcsolatban is, illetve tényleg általánosságban sincs fogalmuk a vásárlói igényekről, a marketinggel kapcsolatos ismeretekről meg már ne is beszéljünk...

Bármit is mond a "főnök", jelen esetben te jársz el jól. A vásárlónak kell az eladót megszólítania (persze ez nem a köszönésre vonatkozik), hogy ha szeretne valamit kérdezni. Ez olyan, mint hogy a nő nyújtja a kezét a férfinak az ismerkedéskor, és nem fordítva. A vevő a "magasabb rangú", akit ki kell szolgálni. Ő rendelkezhet úgy, hogy igénybeveszi-e a segítséget, amire lehetősége van, vagy nem kíván vele élni. Ezt a lerohanást soha életemben nem tudtam megérteni. Imádom az ilyen pillanatokat, amikor életében először jött valaki az adott üzletbe, megtudni, hogy egyáltalán mit is lehet itt kapni, és azonnal érkezik a konkrét szándékot sejtető "Miben segíthetek?"

Igen ez vásárlóra válogatja.

De ha figyel az eladó az meg olyan érzés hogy lopás miatt.

Ha már harmadszor járok körbe és nem találom a keresett áru(ka)t,például lista van a kezembe és nem jön oda az eladó segiteni na az is dühitő.

Vagy ha többször rákérdez "A miben segithetek?"

Illetve amikor a pénztárnál kritizál hogy mit vagy mennyit veszek.Vagy próbálja kicserélni "jobb" márkára.

Nem könnyű.Hihetetlen türelem és jó emberismeret meg szociális ráérzés kell az ilyesmihez.Bár nem csak a kis boltokkal van ez igy...A nagybevásárlóközpontokba is ugyan ez van.

Olvastam egy cikket, ami amerikai kísérletről szólt és nagyon magas arányban vásároltak azok, akiket az első néhány másodperc után egyből megszólítottak. Akihez nem szóltak, az sokkal nagyobb valószínűséggel ment el üres kézzel.

Viszont ahogy nálunk nem működik az MLM sem, mert égő szenvedéllyel gyűlöljük azokat, akik be akarnak szervezni, úgy nem bírjuk a tapadós eladókat sem.

Ha bajunk van, majd kérünk segítséget elven.

25 éve dolgozom eladóként, nagyáruháztól a piaci pultig mindenféle helyen megfordultam ennyi idő alatt,a szakdolgozatomat a kiskereskedelmi vevőkiszolgálásból írtam.

Mindezek alapján a következőket mondom:

Aki a vevőnek tolakodóan ajánlja fel a segítségét, az pályaalkalmatlan.

Aki nem ajánlja fel, az is alkalmatlan.

Aki meg azt hiszi, hogy a vevő "majd úgyis megkérdezi", az triplán alkalmatlan. Az menjen kőművesnek.

Ez egy szakma, mint az összes többi. Emberismeret, helyzetfelismerés kell hozzá, ami mondjuk egy kőművesnek nem alapkövetelmény, de egy taxisofőrnek, fodrásznak igen. Ugye?

Az orvos is megkérdezi, hogy mi a panaszom, pedig sejti, hogy azért mentem oda, mert valami bajom van, nem?

Szerintem a főnöködnek nem az a baja, hogy nem kérdezed meg a kedves vevőtől hogy "mibensegíthetek", hanem az, hogy nem érzékeli a magatartásodban a készséges segíteni vágyást. Jusson eszedbe, hogy a tevékenység neve kiSZOLGÁLÁS

Ha a vásárló belép az üzletbe, akkor köszönsz neki. Ez után 0,2 másodperccel kiderül, hogy meg kell-e kérdezned, hogy segíthetsz-e, vagy nem. A kommunikáció többi eszközét is érted és használod (mimika, térközszabályozás, testtartás).