Te mit csinálnál, ha hirtelen meggazdagodnál?

Felejtsétek már el ezt, hogy segíteni, támogatni bárkit is.

Nem kell senkit sem segíteni, támogatni.

Végértelemben mindenki csak saját magán tud segíteni.

És az a szomorú helyzet, hogy az itt válaszolóknak tényleg átok lenne egy ilyen nyeremény. Az életét nyomorítaná meg az összesnek. Persze nem rögtön, csak egy idő után.

Oké, megcáfolom. Másik válaszoló vagyok, de nem bírom megállni.

"Milliárdosként dolgozni pedig teljesen felesleges." - képzeld, vannak olyanok, akik nem azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek. Hanem a) azért mert szeretik, b) azért mert ezzel valamit hozzá szeretnének tenni a világhoz, c) lehet, hogy attól még, hogy nincsenek anyagi problémáik, akarnak folyamatosan fejlődni, és egy ilyen úton, nem teljesen kiszakadni az átlagos társadalomból, csakis azért, mert van annyi pénzük, hogy megtehetik.

Abban igazad van, hogy meg kell tartani az egyensúlyt, mert rengeteg ember beleőrül a hirtelen és nagyon nagy mértékben meggazdagodásba, de ez enyhén szólva is ellent mond a többi dologgal, amit írtál.

"Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Úgy hogy amellett hogy szórakozom, elkezdem fejleszteni önmagam is: tanulok, olvasok, szellemi dolgokkal foglalkozom." - ebben van valami, bár ennyi erővel nem értem, miért tartod annyira hülyeségnek azt, hogy valaki tovább dolgozna. Azzal is tudja az ember fejleszteni magát, és ha úgy érzi, hogy azon a szakterületen dolgozik, ami élete hivatása, és ez teszi boldoggá, ezzel tud hozzátenni a világhoz, akkor az ugyanannyira értékes, mint az, amit te mondasz, hogy elkezdesz olyanokat tanulni, olyanokban fejleszteni önmagad, amik neked fontosak, érdekesek, stb.

"Felejtsétek már el ezt, hogy segíteni, támogatni bárkit is. Nem kell senkit sem segíteni, támogatni.

Végértelemben mindenki csak saját magán tud segíteni. " - Ez máris szembemegy azzal, hogy azt írtad, akár alapítanál valamilyen céget, vállalkozást, ami az emberiség célját szolgálja. Egyrészt. Másrészt, mi az hogy felejtsük el? Feltettél egy kérdést, mindenki aki válaszol, az a saját véleményét képviseli, és ha abba beletartozik az, hogy az ember kifizeti a szülei adósságait, akkor beletartozik. Ha neked nem, akkor nem, az meg a te válaszod. Nem is értem miért kérdezed mások véleményét, ha nem tudod tisztában tartani azt, hogy mindenkinek mások az álmai, a céljai, az értékrendje. Harmadrészt: abban igazad van, hogy mindenki csak magán tud segíteni, viszont ha annyi pénzed lenne, hogy tényleg semmit sem kéne csinálnod és tökéletesen megélnél úgy, hogy marad is rengeteg pluszban, és valamelyik családtagod, közeli barátod súlyos anyagi gondban lenne, ne mondd már hogy nem segítenél neki! Vagy oké, nyugodtan, de az csak azt mutatja, hogy mennyi az emocionális intelligenciád, és mennyit számítanak neked a társas kapcsolatok, ez pedig szomorú, én a helyedben nem hirdetném ennyire ezt a "sz.rjunk mindenkit le és mindenki oldja meg a saját életét"-elméletedet.

"És az a szomorú helyzet, hogy az itt válaszolóknak tényleg átok lenne egy ilyen nyeremény. Az életét nyomorítaná meg az összesnek. Persze nem rögtön, csak egy idő után." - ez pedig egy általánosító kijelentés, ami teljesen értelmetlen. Egyrészt rengetegen írtak olyan válaszokat, hogy alig változtatnának meg valamit, inkább csak ésszerűen befektetnék a pénzüket, nem herdálnák el, nem tudom, az szerinted miért mondana csődöt. És igen, vannak olyanok, akik tényleg kiélveznék minden előnyét a sok pénznek, és igen, ezzel járnak hátrányok, de a) az az ő döntése, ha így tesz, és senkinek sem kell a te tanácsod arra, hogy elkerülje a lottózókat b) van, aki így él, mégsem kattant bele, de ha igen, akkor meg így járt, az ember úgyis csak a saját életét tudja befolyásolni, nemde? Az előbb még te is azt mondtad. c) még ha igen, a leírtak alapján garantált lenne, hogy valaki baromira elb.ssza az életét, az akkor sem kérdezte, hogy neked mi a véleményed erről. Feltettél egy kérdést, az emberek válaszolnak. Nem tanácsot kérnek tőled, hogy mondd el nekik, jól csinálnák-e, hogyha ezeket és ezeket csinálnák az esetleges jövőben a pénzükkel. De még ha valaki tanácsot is kért volna, akkor sem hinném, hogy annyival, hogy te azt írod, hogy átok lenne neki, nem érsz el semmit. Nem akadályozod meg, hogy megnyerje a lottót, nem akadályozod meg, hogy elköltse a sok pénzt, majd kiégjen, semmit, és nem is tudod, de nem is a te dolgod.

"Külön választanám a munkát és a hivatást. A munka tényleg értelmetlen és a pénzkeresésről szól csak. A hivatás pedig az, hogy adok valamit, a közösség javát szolgálom, és ezzel pénzt is keresek. Ilyen például egy tanár vagy egy művész, filmrendező, színész, zenész stb.

Kávézót nyitni számomra nem ez jelenti, hogy adni az embereknek. De például egy olyan éttermet nyitni, ahol egészségesen lehet táplálkozni, nos itt már közel állunk ahhoz, amiről beszélek." - ez egy másik válaszodban van, de ebbe is belekötnék. Azzal teljesen egyetértek, hogy a munka és a hivatás más dolog. De azzal, hogy a kávézónyitás nem lehet valakinek a hivatása, azzal cseppet sem. Van, akit tényleg annyira boldoggá tesz, hogy beszerzi valahonnan a jó minőségű kávét, megcsinálja, felszolgálja, és fogadja a pozitív visszajelzéseket, és egyszerűen elég neki a boldogsághoz az, hogy azok, akik betérnek, örülnek, ízlik nekik, és visszajárnak oda, és mivel tényleg annyira szereti ezt, úgy érzi, neki ez a dolga, és nem is adná fel másért. És ez is ugyanannyira becsülendő mint az, hogyha valaki színész lenne például. Mindenféle emberre, mindenféle szakterületen dolgozóra szükség van, és ezért is szerencse, hogy mindenki más. Mert ha mindenkinek az lenne a hivatása, hogy színész legyen, vagy művész vagy tanár vagy akármi, akkor hova mennél be reggel vagy a barátaiddal kávézni? Ki söpörné fel a szemetet az utcáról? Ki dolgozna azért, hogy legyen papírod amire tudsz írni vagy nyomtatni? Egyik munka -vagy hivatás- sem feljebb való mint a másik, hanem ez így van rendjén, így jó a világ, hogy van aki abban teljesedik ki, hogy kávét csinál, és van aki pedig abban, hogy fest, és milliókat befolyásol a képeivel. Ha akármelyik típus hiányozna, sokkal kevésbé lenne színes a Föld.

"Az adományozással lehet hogy úgy tűnik, hogy sokat érsz el, de valójában abszolút semmit. Adományozni a lehető legegyszerűbb, legkönnyebb. Persze így megnyugszik a szíved, hogy te is adtál valamit, és gyakorlatilag becsapod magadat, hogy mást nem is kell tenned.

Azt is szokták mondani, hogy azzal hogyha adsz egy hajléktalanak pénzt, azzal pont hogy fenntartod a hajléktalanságot." - Ez egy rettenetesen nagy általánosítás, és éppen ezért nem is igaz. Nem minden hontalanra igaz, van akire valóban, de van akire cseppet sem. Az pedig, hogy az adakozás önáltatás, az egyik legnagyobb baromság amit hallottam az utóbbi időben. Már hogy lenne az? Szerinted ha valaki egy tényleg nagy pénzösszeget felajánl bármilyen karitatív szervezetnek akik jóra fordítják, vagy csak önmaga invesztál pl. abba, hogy kutakat építtet Afrikában, vagy állatokat ment vagy akármi, szerinted azzal nem tesz jót? Azt pedig senki sem mondta, hogy az, hogy valaki adakozik, azt jelenti, hogy ezzel elkönyvelte azt, hogy segített egyszer, és többé nem kell megmozdítania a kisujját sem mások érdekében. Igen, vannak akik tényleg ezért teszik, vannak olyan gazdag és híres emberek, akik csak azért, hogy megmutassák, hogy ők milyen rendesek lám adtak pénzt erre-arra, de egyáltalán nem mindenki ilyen.