Te mit csinálnál, ha hirtelen meggazdagodnál?
Például nyernél a lottón annyi pénzt, ami életed végéig elég lenne, nem kéne dolgoznod.
Természetesen itt már milliárdról van szó, bár tudom hogy többeknek lehet hogy már 100 millió is elég ehhez, azonban a kérdés lényege hogy annyi pénzed van, hogy a kisujjadat sem kéne mozdítani, tehát több milliárdról van szó, ami már tényleges anyagi biztonságot adna.
Nos, ha ennyi pénzhez jutnál az életed miben változna meg?
Folytatnád -e a jelenlegi iskoládat? Új tanulmányokat kezdenél -e meg? A jelenlegi munkádat/hivatásodat űznéd -e?
Az én megítélésem szerint egy nem-tudatosan élő embernek ennyi pénz egyenesen átok lehet. Egy tudatosan élőnek pedig áldás.
Ti hogy látjátok?
válasza:Másik kontinensen telepednék le.
Még befejezném a tanulmányimat itthon.
Fogyatékosoknak segítenék, mindig is sajnáltam őket.
Luxus nyaralás evidens :D
Fejleszteném magam különböző területeken, biztos beiratkoznék valahova. Végre komolyan foglalkozhatnék a hobbijaimmal.
Munkát így is, úgy is vállalnék mert egy idő után unatkoznék. Jóbol is megárt a sok, kell valami biztos ahova akkor is mész ha lusta vagy. De nem rendes munkaibőben. Luxusvillákat vennék (mindig is rajongtam értük) és kiadnám őket.
válasza:Folytatnám tovább az iskolát, ha már elkezdtem az eü-t, utána ahogy azt elterveztem, elvégezném a masszőr OKJ-t. Ebből következik az a kérdés, hogy ilyen tervek mellett mi változna az életemben?
A szórakozásomhoz, vagyis a rajzoláshoz és az olvasáshoz, és egyéb kreatív tevékenységekhez mindig tudnék venni mindent amire szükségem, amik rajz esetén 550 forintos fekete tollak szoktak lenni. Ha megyek Con-ra, többet vinnék magammal, de továbbra is olyanokat vennék meg, aminek van is értelme, amit máskor is elő tudok venni. Gond nélkül tudna apám egy angol vagy francia, vagy mindkettőre magántanárt fizetni (jelenleg ilyen nincs, és nem is valószínű, hogy lesz). Ha apám megengedné, akkor egy hegedű tanárt is felvennénk. Pár éve terveim között van, hogy írok egy könyvet, amin rajta is vagyok. Ha egyszer kész lenne, magán vagy nem magán úton könnyedén ki tudnánk adatni, mert a pénzes embereket általában komolyabban veszik. Vennék néhány új ruhát és cipőt. Ha a könyvem befutna, akkor íróként folytatnám az életemet.
Lényegében szabadabban, kevesebb idegesség nélkül élhetnék. Nem változtatnék lakhelyet, vennék hajót, repülőt és utaznám körbe a Földet, csak máshogy dolgoznék majd. Ja és ha apám beleegyezne, akkor még néhány magántanár szintén felfogadtatnék.
16/l
válasza:Visszafizetném a szüleim addósságainak egy részét, visszavásárolnám a nagyszüleim házát, amit vitt a bank. Vennék egy szép, nagy kertesházat egy jó helyen magunknak. Megcsinálnám a jogsit és vennék egy autót (túl drágát semmiképp mert nekem csak annyi számít, hogy eljussak A-ból B-be).
Bevásárolnék ruhákból és különféle szépségápolási szerekből rendesen:D. Az egyetemet természetesen folytatnám, végzés után kb 5 évvel pedig nyitnék egy magánrendelőt, addig tapasztalatot szereznék.
Az biztos, hogy túl sokat nem kéne már aggódnom a jövőm miatt.
válasza:Teljesítenénk az álmainkat...
Az első az lenne, hovy maradok a hátsómon és feldolgozom mi történt velem. Aztán kidolgoznám a stratégiát mennyit költhetek és mennyit teszek el "nehezebb időkre". Persze ez viccesen hangzik ebben az esetben. A lényeg, hogy maradjon, aminek a kamataiból is megélhetnénk. Első körben körbenéznék a családban és segítenék nekik. Kinek miben. Nem vagyunk sokan, így mindenkinek rendezném a hitelét, avagy a szüleimnek vennék egy házat közel hozzánk. A családom az, aki sosem élne vissza a helyzettel és éppen ezért semmiben nem mondanék nekik nemet.
Aztán vennék 10-15 ingatlant és egy vállalkozás keretein belül kiadnám őket. Néhány fő gondoskodna arról, hogy ez tisztán menjen és nekem soha ne legyen gondom ezzel, csak annyit kelljen foglalkoznom a lakásokkal, amennyit muszáj.
Amikor ez a célom kész, akkor hagynám ott a munkahelyemet és kezdenék el az álmaimmal foglalkozni. Először pihennék, lazítanék, utaznék a párommal. Aztán szerveznénk egy álomlagzit, amire most sajnos nem jut. Aztán nyitnék egy cukrászdát, kávézót, a párom pedig az ő álom vállalkozását. Ha már ezek is mennek a maguk útján, akkor pedig tüttürütüttütű... építenék egy 100 férőhelyes idősek otthonát, ahol az öregek nyugalomban, méltóságteljesen tölthetik el hátralévő életüket.
Egyelőre ennyi tervem van. Aztán sorba biztos jönne több is. De az biztos, hovy az unokáimnak sem lenne anyagi gondja. :)
Nem értitek, hogy miről beszélek.
Nem arról van szó, hogy adakozni kell a pénzt.
Az rendben van, hogy szarsz a vadidegen emberekre.
Nem az embereknek kell visszaadni a pénzt.
Szó sincs erről...
Milliárdosként dolgozni pedig teljesen felesleges.
Itt arról van szó, hogy meglegyen az egyensúly. Mert ha valaki nyer ennyi összeget, akkor az életének a mérlege elbillen az egyik pont felé, ami a szórakozást és az anyagi javak hajszolását jelenti, ami egy idő után káros lehet, és ez vezet pontosan ahhoz, hogy az ember depressziós lesz és egyéb mentális betegségek fogják kínozni, és már nem fog találni egy idő után örömet az életben, ezekben, amiket a pénz adott.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Úgy hogy amellett hogy szórakozom, elkezdem fejleszteni önmagam is: tanulok, olvasok, szellemi dolgokkal foglalkozom. Esetleg alapítok egy vállalatot vagy képviselek egy olyan ügyet, ami az emberiség javát szolgálja. Ennyi.
Felejtsétek már el ezt, hogy segíteni, támogatni bárkit is.
Nem kell senkit sem segíteni, támogatni.
Végértelemben mindenki csak saját magán tud segíteni.
És az a szomorú helyzet, hogy az itt válaszolóknak tényleg átok lenne egy ilyen nyeremény. Az életét nyomorítaná meg az összesnek. Persze nem rögtön, csak egy idő után.
válasza:Akkor fejtsd ki, hogy miért rossz az az álláspont, amit képviselek.
Most, hogy ezt beírtad, gyakorlatilag semmivel sem lettünk okosabbak, csak neked jólesett ezt hozzám vágni.
Érveld meg akkor, hogy miért gondolod így, ragadd ki a mondataimat és cáfold meg, de ne intézd el ennyivel.
válasza:Azért mert minden ember más. Én pl nagyon jól tudom hogy boldogan eléldegélnék munka nélkül szórakozva és újabb meg újabb hobbikat keresve magamnak életem végéig,úgy hogy szarok mindenki fejére és ők is az enyémre. Anélkül hogy vállalatot alapítanék ,főnökösködnék,maradandó alkotásokat hoznék létre stb. Mert ez engem nem érdekel. Én csak el lennék gondtalanul a magam életével.Ha meg kell halni ,és meg kell ,akkor se bánnám meg a dolgot. Mondjuk a gyerekem majd tovább vinné az örökséget az lenne amit itt hagyok az utókorra.
Más meg nyüzsgő buzgárkodó na az meg attól lenne boldog ha melózhatna, ismernék a nevét ,tisztelnék,feltalálna valamit ami hasznos, vagy csinálna egy alapítványt,segíthetne itt ott.Ő ilyen fajta ez teszi boldoggá.
Rendben, én elfogadom az érvelésedet és megértem.
Viszont az emberi természet olyan, hogyha így él sokáig, nem igazán fogja érezni azt, hogy hasznosan töltötte el volna az életét.
Azért nem jó ez így. Így gyakorlatilag nincsenek kihívások az életben. Nincs tétje semminek sem. Így lehet hogy nem is lehet olyan mély az öröm, hiszen mindent megkaphat az ember egy pillanat alatt.
Tehát én úgy látom, hogy pont ettől lesz unalmas az egész élet. Persze ez majd több év után, először nagyon izgalmas lehet a dolog. És ezért kéne valami hivatás, elhivatottság valamilyen komolyabb dolog iránt, aminek van tétje, van kockázata, van benne kihívás.
válasza:24# vagyok
Szerintem ahányan vagyunk, annyi félék is vagyunk.
Téged ez tenne boldoggá, engem meg más. Ez ilyen egyszerű.
Sosem unnám meg azt az életformát, amit felépítenék magamnak és azt sem gondolom, hogy megnyomorítaná egy ekkora nyeremény az életemet, sőt. Én szívügyemnek tekinteném azt, hogy a leszármazottaim még sok sok éven át ne szenvedjenek hiányt ezért megtalálnám azon könnyű utakat, amiken át a nyereményemet sokasíthatom.
Nekem a lakás befektetés nem álmom, de jó pénzt hoz jelenleg. Nem akarok ezzel foglalkozni, így meglennének rá az emberek. A cukrászda az álmom, így ezzel szívesen foglalatoskodnék, a hobbim lenne a munkám és nem a nyereségért, megélhetésétt güriznék, hanem hogy valami értéket adjak az embereknek, amit máshol nem kapnak meg egy kávé mellé.
A sokkal nagyobb álmom pedig egy megfizethető, élhető idősek otthona, amiből hatalmas a hiány ma az országban. Élvezettel sétálnék az idős emberek között, akikhez mindig lenne egy-egy kedves szavam, akiket névről ismernék és akik kivétel nélkül kicsit nagyszüleimnek is éreznék.
Személyesen tapasztaltam nagymamán keresztül ennek fontosságát, a családok érzékenységét, az idősek kiszolgáltatottságát. Imádnám, ha ebben élhetnék, dolgozhatnék. Mellette félévente, negyedévente elmennék nyaralni valahova, felfedeznénk a világot.
Lenne egy kis házikóm valahol egy városszéli erdő közepén, szép nagy és zöld udvarom kertésszel, sziklakerttel, tavacskával és boldog lennék. Nagyon nagyon boldog, mert sosem kellene azon gondolkodnom miből fogom kifizetni ezt vagy azt. Jelentős terhet venne le a vállamról az, ha az anyagiakat nem kell "számolgatni", előre tervezni forintra pontosan.
Mondom ezt úgy, hogy egyébként mérnök párként elég jól élünk ígyis az átlaghoz képest.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!