Ti mibe kapaszkodtatok amikor így éreztétek összecsapnak a hullámok a fejetek felett és nincs senki akihez fordulhattok?

"Csak azért is." Vagyis: makacsság, önfejűség, ebből eredő kitartásnak látszó valami. Rosszabb helyről jöttem ennél, és ha onnan sikerült ép ésszel kijutnom, más nem tehet a padlóra.

Az tartott mindig életben,hogy valószínűleg így kellett alakulnia. Ki kell tartani. "Örökké nem eshet!" Ez az idézet volt mindig a fejemben. Sokat elmélkedtem, sétáltam a természetben. Megláttam az élet apróbb örömeit. :)

Legalabb van kihivas, es amikor majd jobb lesz a helyzet jobban fogod ertekelni. Foglald el magad ne problemakat hanem megoldando feladatokat lass.

Feladattudatosság, egy belső "csengő", hogy márpedig ezt meg kell csinálni. Az a gáz, ha a végén kiderül, hogy tök fölöslegesen végeztem el a feladatot.

Írtam, néha egész nap. A fantáziavilágomban nem kellett a valóságtól félnem, ott megodhattam mindent a saját módszeremmel, ami hihetetlen lelkierőt adott, konkrétan a halál széléről húzott az élebe :)

Engem semmi nrm motivàl és semmibe nem kapaszkodok, kivéve hogy nem tudom kikapcsolni a motoromat.

A hitbe a saját értékrendemben, az akaratba, hogy örömöt találjak akkor is, amikor nehéz.

mért kellett töröltetni a kommentemet azt írtam h én semmibe ebbe mi a baj?

Sose add fel.. az élet már csak ilyen bármilyen klisé.. Hidd el ha túl jutsz azon a hatalmas akadályon vagy nehéézségen ami előtted áll olyan nagy megkönnyebbülést érzel.. hogy azt gondolod majd a Mount Everest-et is simán meg tudnám mászni idézőjelesen :) Fel a fejjel :)