Miért nincs jövőképed? Miért érzed magad egyedül?

Bennem mostanában kezdett el körvonalazódni, hogy nagyjából mi szeretnék lenni, vagy milyen irányba mennék el, de még nem sikerült döntenem. Gyakran érzem úgy, hogy bármit is választok majd, nem fogok tudni megélni belőle, nem leszek elég tehetséges, sikeres a munkámban. Eddig még semmit sem sikerült felfedeznem, amiben igazán jó lennék és szívesen csinálnám. A rosszabb napjaimon egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, aki nem ér semmit.

Annak viszont örülök, hogy legalább van egy szerető családom, akik mindenben támogatnak, megbíznak bennem és soha nem erőltetik rám az akaratukat. Nélkülük teljesen elveszett lennék és még magányosabb. Fogalmam sincs, miért nem találok hozzám hasonló embereket. Talán eddig rossz helyen keresgéltem. Vagy lehet, hogy csak annyira gátlásos és zárkózott vagyok, hogy még egy hozzám "hasonló" emberrel sem vagyok képes kommunikálni... 17/L

Úgy érzem az élet ellehetetlenít engem, a próbálkozásaim rendszerint kudarcba fulladtak.

Próbálok kitörni ebből a helyzetből, mégis úgy tűnik számomra más vizekre evez az élet, a kilátástalanságba.

Valamelyest magamat hibáztatom, korábban nem küzdöttem a céljaimért, álmaimért.

Tehettem volna többet is, mégis a könnyebbik utat választottam életcélul.

Az embereket eltaszítom magam mellől, nincs képességem kapcsolatok kialakítására. Még nem tudatosult bennem miként tudnék a változás útjára rátérni, mégis próbálok reménykedni abban, lesznek személyek egyszer az életemben, nem csupán a magány lesz társam.

1. Azért nem látom a jövőt mert úgy látom, hogy az egész világon a legfontosabb dolog szaporodni, ez pedig engem nem érdekel.

2. Egyedül érzem magamat, mert nálam nem jött el az a pillanat, hogy családot akarok, a korombeliek pedig már akár felnőtt kölykökkel is rendelkeznek, sőt, nagyszülők is.

1. Anyagi szempontból fényes jövőt látok magam előtt, legalábbis ezzel bíztatom magam. Már csak idő kérdése, és meglesz a hiánydiplomám, nagyon szorgalmas vagyok, tudom, hogy kb mi érdekel, szeretek fejlődni, szóval remélhetőleg ezzel nem lesz gond. A baj csak az, hogy a tanulasbol áll az életem, alig szorakozom, kevés az élmény, mert gyenge a szociális társaságom.

2.Ahogy az élet mutatja, eddig mindig találtam hozzám hasonló embereket, akikkel kijovok, viszont mindig csak 1-2-t és iskolaváltás után ezek többsége eltűnt. Az ismerkedés nálam mindig is gondot okozott. Legfőképpen azért, mert nem járok olyan közegben, hogy ismerkedni tudjak, ez barát és barátnőre is vonatkozik. Viszont lassan a diploma után elkoltozom új városba, ahol senkit nem ismerek, és muszáj lesz elkezdenem ismerkedni, különben senkihez sem fogok tudni hozzászolni. A fő gondot talán az okozza, hogy én barátno terén a nyugodt vérmérsékletű, nem bulizós, nem túlságosan sok baráttal rendelkező, csendesebb nőket keresem, és hát az ilyen szürke kisegér lányok elvannak bujva a világ elől. Egyszer már találtam egy ilyen lányt, de csak a vak szerencsének koszonhettem. Úgy érzem hogy számomra elég nehéz a párkeresés, és ha adódik is egy olyan helyzet, hogy tudnék ismerkedni, hát nem sok esély van arra hogy ilyen lányt találok.

20F

Szia!

24 eves vagyok. Kb 2 evvel ezelottig ugy ereztem nekem sincs jovokepem pedig mar a masodik munkahelyemen vagyok. Van egy erettsegim (magaba kitorolhetnem vele) illetve van egy okj-s szakmam amivel szinten kitorolhetem. A munkahelyemen szerencsere van elorelepesi lehetoseg es most el vagyok ezzel foglalva, hogy tanuljam az uj dolgokat es abszolut lekoti minden idomet...eddig nem szerettem a munkam de megszerettem :) nem lehet, hogy nincs mivel foglalkozz es unatkozol ezert nincs jovokeped? Van valami hobbid vagy van amiben jo vagy? Van jogositvanyod?