Nem bírom tovább. Van kiút?

Sziasztok.

Ma volt az a pont, hogy úgy éreztem elegem van. Magamból, az életemből. Megkeserít a rengeteg negatív dolog, az apró pozitívak már nem is vígasztalnak.. úgy érzem a szívem csordultig van.

Ma volt egy kis összezörrenésem, amikor annyira felidegesítettem magam, hogy elkezdett vérezni az orrom, és csak sírtam nagyon sok ideig.. semmi nincs rendben, és nem tudok kikerülni ebből az állapotból. Egész nap egy szót sem szólok, a család mindig kérdezi hogy mi a baj..? De nincsen erőm elmondani, meg ha el is mondom nem tudnak segíteni. 80%ot tudják körülbelül, azok a nagyobb problémák. Az a 20% pedig "apróbb" dolgokból tevődtek össze.

Eddig mindig életvidám, kedves és megértő voltam. Ennek szinte nyoma sincs... magamra sem ismerek.. Nem tudom elképzelni hogy az életem egyszer szép lesz. Hogy lesz férjem, gyerekem.

Jó tanuló vagyok, de már ez sem a régi. Osztály legjobb tanulója.. régen milyen öröm volt ez.. most annyit nehéz mondani hogy ügyes vagy... mindent megtesz értem a családom, de egy apró dolog és robbanok. Rajtuk és a barátaimon töltöm ki. Ha el kell valamit ismételni 2x, akkor már kiabálok.. de nem akarom.. mégsem tudok uralkodni magamon.

Remegek az idegtől, és sírogörcsök jönnek rám.. lesz még jobb? Ilyen maradok? Olyan ember aki semmire nem viszi, egyedül él mert mindenkit eltaszít magától a viselkedésével, és boldogtalan lesz?

Változás kéne, de nem tudom hogyan... nem tudom összekapni magam... igaz barátaim vannak, de nem terhelhetem őket a szomorúságommal

Velük tudok önfeledten nevetni abban a pár órában amit velük töltök.

A családommal mindent megtudnék beszélni, de kisebb gondjuk is nagyobb nálam... nem traktálnám őket, mert abból is csak veszekedés lenne. Annyiszor kezdtem már bele. Mindig másfele kanyarodtunk el...

Éreztetek már így? Mit csináltatok?

16/l