Merre tovább az életemben?

Tudom,hogy ezt egyedül csak én válaszolhatom meg, de elakadtam. Körülbelül 3-4 éve, vagy mondhatnám azt is, hogy 27 éve.27 éves nő vagyok, egy vidéki kisvárosban születtem, itt is élek jelenleg is. A gyerekkorom másból sem állt, csak kötelezettségek teljesítéséből. Soha nem volt jtszs, szórakozás, csak lecke lecke hátán meg matek különórák, ktelező hittan, stb. Anyámék mindig marták egymást, a mai napig, és mindig rajtam csapódott le, nekem kellett békíteni, a kinek van igaza vitákban, ami persze a mai eszemmel mr tudom, hogy nem sülhetett el jól. Mindegy,a szülői részen már túl vagyok, csak annyiban hat ki, hogy kénytelen vagyok még mind a mai napig egy fedél alatt élni velük, és ez a légkörszinte mindig feszült, vészterhes. Az llandó kényszerstréberség oda vezettett, hogy bár mindig kitűnő voltam, és szülői nyomásra elvégeztem a közgazdaságit is,amit szívből útáltam, és útálok ma is, most ott tartok, hogy legszívesebb Dunának mennék.Egy multinál dolgozom a szomszéd városban, reggelente bejárás, este haza, a munkám teljesen hidegen hagy, a fizetés arra elég, hogy éhenhalni sok legyen, értelmeset kezdeni vele kevés. Leadok valamennyit félreteszek valamennyit, a többi meg elmegy általában. De nem is ez. Még ha több százezret keresnék is boldogtalan lennék. A gyerekkoromban nem volt öröm, a tinikoromban sem, a főiskola szintén rémálom volt ( egyáltalán nincs reál agyam, de vérzésig erőltettek mindent, én meg hagytam, mert nem volt annyi eszem mint mos,t hogy felrúgtam volna mindent). Ráment a tanulásra meg a megfelelésre az egész eddigi életem. 4 éve , amikor végeztem a főiskolán, próbálok valamerre mozdulni de csak arra telik, hogy a szerdai táncórákat várom, élvezem. meg nyelvet tanulok, már ha van erőm meg időm ( 5 kor kelek, fél 7re érek haza általában.)

Váltanék állást is, de nics hova , pláne ez a nyavalyás diploma behatárol..hogy milyen jó nekem, ezzel bárhová elmehetek..hát nem! nem lehetek nyelvtanár, nem lehetek újságíró,kozmetikus,stb... szinte csak irodai számítógépen pötyögős terület marad. Esküszöm, még földet is szívesebben művelnék..vagy nem tudom. Az is a gondom, annyira meg lettem fosztva már születésemtől az önállógondolkodástól meg atótól, hogy felfedezzek magamnak dolgokat, éljek, csak azért foglalkozzak bármivel is, mert lelkesedem..semmi ilyen nem volt. És most félek. Mert szeretném élvezni az életem, de nem tudom merre tovább. Mert az egész eddigi életem nem szólt másról csak külső utasítások, fealdatok végrehajtsáról.

Nem szeretném ha önsajnáltatásnak tűnne az írásom. Cselekedni szeretnék.