Merre van ebből a kiút?

hát tudod, pszichológus és pszichológus között is van ám hatalmas különbség. sokszor csak a 6-dik vagy 8-dik jön be, szal ha ez amúgy képben van nálad, akkor sztem ne add fel, csakl addig keresd, amíg a számodra szimpatikusat megtalálod.

egyébként hogy érted azt h nem lenne szükséged rá de mégis görcsösen csinálni akarod tovább?

és mi miatt vagy kiábrándulva a férfiaból? bár ide is igaz a dolog, lehet h majd a 125-dik lesz a nyerő.

Úgy látom, hogy elég objektíven látod a saját helyzetedet. Ez mindenképp jó. Viszont a szubjektív véleményed miatt szenvedsz, amit kialakítottál magadról, a férfiakról és a világról.

Igazából mindannyian korábbi döntéseink következményeit viseljük, amit nyilván előre nem látunk. Egyszer csak itt találod magad ebben a helyzetben és csodálkozol, hogy miként kerültél bele. A te gondod az, hogy abszolút valóságként kezeled a véleményed, annyira, hogy azt már nem is veszed figyelembe, hogy nem állandó ez sem, csak addig amíg nem tudod elengedni. Ha képes vagy teret adni új nézőpontoknak és más gondolatoknak, megszabadulhatsz azoktól amelyektől most szenvedsz. Ez nem könnyű, mert mind énközpontúak vagyunk és meg vagyunk győződve arról, hogy amit gondolunk az úgy van, pedig soha sincs úgy. Ezen mindenképp változtatni kell, mert a jelenlegi gondolkodásoddal fenntartod a jelenlegi körülményeidet is, ez meg egy ördögi kör.

Csak hogy egy példát említsek: Kiábrándultál a féfriakból, mert tárgyként kezelik a nőket. Nyilván te inkább ezzel a fajtával találkoztál, mert te magad csináltál tárgyat magadból első körben, és most azt gondolod, hogy jól ismered őket és nincs kivétel.

Szerintem kezdj el önismerettel foglalkozni, úgy látom elég leckét kaptál már az élettől, ha ügyes vagy rengeteget tanulhatsz belőle...

1, A legfontosabb az lenne, hogy vissza tudj illeszkedni a hétköznapok világába. Önismereti csoport, életmódtábor szerintem hasznosabb lenne, mint egy pszichomuki.

2, Emellett fontos lenne, hogy valamilyen tanfolyamot elvégezz, ezáltal legyen valamilyen szakképesítésed, így jobban kitárulna a világod is. Először távmunka lenne jó, de fontos lenne, hogy fokozatosan, idővel a társadalomban is részt vegyél, mert a teljes elszigetelődés nem jó.

Egyrészt TELJESEN hagyd abba!

Ez a "minimálisan csinálom továbbra is" örökre életednek ehhez a szakaszához láncol!

Pár hétig ne csinálj semmit! Pihenj! Utazz el valahova (nem kell szórni a pénzt, nézz ki egy olcsóbb, de szép / érdekes helyet, keress egy olcsó bednbreakfastet, de egy kis környezetváltozás csodákat tud tenni!

Aztán (közben) gondold ki, hogy mihez akarsz kezdeni magaddal. Valami csak érdekel. Tanulhatnál is valamit. Tanulás közben szakmai kapcsolatokat is építhetsz, és úgy az elhelyezkedés is könnyebb. Az új szakmáddal sem kell éjjel-nappal dolgozni, közben próbálj ki pár dolgot, keress hobbikat.

A párkapcsolaton meg ne görcsölj! Sok más embernek sincs (vagy nincs normális) párkapcsolata, de ettől még lehet boldogan élni.