Merre van a kiút?

Már nagyon-nagyon ki kell magamból adni a dolgot, ezért titeket untatlak vele. Szóval. Itt vagyok 18 éves srácként teljesen egyedül. Az otthon nem az, aminek lennie kellene. Nem menedék, hanem egy csak egy másik hely ahol kaphatom a pofonokat. Elmenni nem tudok, se kis idôre, se végleg. Senkire sem számíthatok. Az állítólagos legjobb haverom 1-2 órát nem képes rám szánni, hiába tudja, hogy baj van és már nem bírom ki itthon. Bezzeg én ott voltam neki ha kellettem...És itt akadok el, nincs senki mák akire számíthatnék. Senki. Hiába ismerkedek, hiába 'udvarlok' (régi szó, tudom) egy lánynak, ônemes egyszerûséggel lesz.r. Hiába vagyok akármilyen kedves, odafigyelô-nem csak vele, másokkal is- ennek a 10-ed részét sem kapom vissza. Itt vagyok teljesen egyedül, senkire sem számíthatok, közben kapom az fejemhez a sok sz.rt.. Elmúlik majd ez? Lesz jobb??