Nagyon haragudtam egy emberre, kb.2 hónapig szó szerint utáltam, most viszont nem utálom, de olyan ürességet érzek iránta, közömbös, mintha nem is létezne. Ez mitől van?

Te tudhatod csak az iránta érzett utálatod okát. Nagy valószínűséggel kezded “elfelejteni”, és nem körülötte forog már az életed, igyekszel nem vele foglalkozni a szíved mélyen.

Miért haragudni te rá?

Nekem is volt ilyen, csak párkapcsolatban után. A volt barátomat kb. két hétig utáltam, miután szakított velem. Utána rájöttem, hogy nélküle is ugyanúgy megy tovább az életem, ugyanazt csinálom, mint eddig, csak már magamon kívül senkinek nem kell, hogy megfeleljek. Nem kell azon aggódnom, hogy "jajj, mit fog gondolni?", mielőtt valamit csinálok vagy mondok. Olyan ez, mint a gyász, először nem tudod elképzelni, hogy a másik nélkül is lehet élni, mert már annyira megszoktad, hogy ott van, az életed része volt. Csak a változás nehéz, idővel az új helyzetbe is belenyugszik az ember, főleg, ha csinálsz valamit és nem csak a múlton merengsz egész nap.

*párkapcsolat után. Bocs, autocorrect...

Megbeszélted vele a problémát vagy nem? Ha nem, akkor az "elfogadás" fázisában lehetsz - magadban lerendezted a dolgot, ez maradt. Ez is olyan kicsit, mint a gyász fázisai.