Miért van az, hogy gyakran a semmit, az ürességet érzem a dolgok mögött? Mintha a látható világ csak egy felszínes valami volna, ami mögött semmi sincs.

nem vagy véletlen depressziós?

Én is így gondolom, akkor én se vagyok normális? Úgy gondolom valóban nincs semmi, ezért javaslom neked is, hogy ne gondolkodj. Én boldogabb vagyok mióta tudatosan nem gondolok bele semmibe

Most en lennek tul optimista vagy szorakozott ha az uresseg helyett inlabb vegelathatatlan es megmagyarazhatatlan okok erzelmek es gondolatok sorozatat latom? Szivesen jatszok el a gondolattal, hogy mi lett volna ha, miert van ez igy, miert teszem azt amit. Es igy nem az uresseget figyelem, hanem azt, hogy kire milyen hatassal vagyok es o hogyan hat ram.

Ez jó kérdés, de inkább filozófiai amint látom. Üresség mindig volt és ezt követően is lesz mindig. Ha üresség van, akkor azt előbb-utóbb kitölti majd valami. Csak kérdéses, hogy mikor és mi. Mert az már egyáltalán nem mindegy. De itt felmerülhet az anyag és antianyag, fény és árnyék kérdése is. Ahol eddig fény volt, ott nem biztos, hogy jó ha ezt követően árnyék lesz és fordítva.