Hogy értelmezhető a mennybemenetel? Jézus az űrbe ment, vagy valami magasabb szellemi dimenzióba? És mi lett a testével? Egy láthatatlan világban akkor Ő látható lenne. És ha megjelenik valakinek, ilyesmi, azt miért nem látta más, ha teste van?

Hát nekem elég fizikainak tűnik. Jézus nem az "űrbe" ment, amennyiben űr alatt a kozmoszt érted, hanem azon túl. a biblia 3 "égről" beszél: az első a földet körülvevő nitrogén-oxigén-széndioxid stb. "levegőég", a második a világűr, ahol az atomos anyag, sötét anyag, energia, sötét energia stb. 3tér+1 idő dimenziós megnyilvánulásai, objektumai találhatók, harmadik égként pedig a menny(ek)-et említi.

"Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz"

Jézus, amikor feltámadt, NEM ugyanolyan testet kapott, mint amilyenbe született Mária révén. Sok tekintetben különbőzőt, pl. nincs benne vér, képes feloldani a pauli elvet, áthatolni atomos anyagon, pl. falakon, nagy távolságot megtenni egy szempillantás (vegyük nanosecundumnak) alatt és elpusztíthatatlan/halhatatlan. Persze vannak még különbségek, de talán ennyi is érzékeltetheti a különbségeket. Mi lett a testével? A biblia azt írja, hogy elment a mennyekbe, mint főpap, felvitte a saját vérét az atyához aki a "jobbjára ültette" és most Krisztus kormányozza a világot, amelynek egy kis szeletét mi is ismerünk, meg úgy konkrétan mindent. Főpapként pedig közbenjár az Atya jobbján az emberekért és a mai napig, belátása szerint jelenik meg élő, létező, önálló individuumként azoknak, ott és akkor, akiknek, ahol és amikor akar. Amikor "megjelenik" valakinek, ahogy te írod, olyankor fizikailag továbbra is a mennyekben tartózkodik, olyan értelemben, ahogy mi használjuk a "fizikai" kifejezést, viszont ez nem csökkenti a "beavatkozó képességét" (óh Issstenem, de utálom a materializmust, olyan nyakatekert..) viszont ilyen esetekben az illető személyben/személyekben, akik látják, az un. "szellemek megítélésének" az ajándéka működik, amit a Szent Szellem ad szintén belátása szerint. a működésére sok példát láthatsz az ószövetségben és újszövetségben is, pl. amikor elizeus próféta megmutatta a szolgájának, géházinak a mennyei seregeket a hegyláncokon, vagy amikor Pétert kiszabadította az angyal a börtönből. Mózesnek, Illésnek és Énoknak is hasonló teste van, mint Jézusnak és azoknak is ilyen lesz, akik az elragadtatáskor feltámadnak, vagy akik élnek és "elváltoznak" Krisztus hasonlatosságára, aki második visszajövetelekor a "felhőkig" jön (csak) aminek az egész világon látható jele lesz.

"És ha megjelenik valakinek, ilyesmi, azt miért nem látta más, ha teste van?"

Az ember annak idején, a teremtésekor képes volt "belelátni" a szellemvilágba (nem nevezném más "dimenzióknak", mert nem az) viszont, ahogy Isten előre közölte, amely napon evett a gonosz tudásának a fájáról, "meghalt" a szelleme és ezzel együtt elvesztette ezt a képességét, ahogy a többi hasonlót is, pl. a képességet arra, hogy ellásson egy kb. 400nKm-es "kertet". A fizikai szemeink, önmagukban, csak a felületi tárgyakról, vagy közvetlenül a szemünkbe (vissza) verődő és a retinánkon elnyelődő fotonok, kisagyunk által feldolgozott és "szűrt" részét látják. Ennél még némely állatoknak is fejlettebbek az érzékszerveik, mi pl. nem látjuk az elektromágneses hullámok rövidebb, vagy hosszabb tartományait, a hőt, UV sugárzást, rádióhullámokat stb. csak a fotonokat. De még, ha látnánk is a fizikai szemünkkel legalább ezeket, akkor sem láthatnánk a "szellemi" dolgokat magunktól, mert másmilyen természetűek és más tartományban helyezkednek el, a fizikai érzékeink túl csökevényesek a befogásukhoz, meg nem is arra találták ki őket. Amikor "megjelenik valakinek, ilyesmi" akkor az illető személy nem a fizikai érzékelésével fogja fel az ilyen eseményeket, hanem a Szent Szellem nyitja meg egy időre az ember saját szellemének a szemeit, amik azonban rendszerint lefojtva vannak. Erre mondja Pál apostol, hogy most még "tükör által homályosan látunk", a tükör jelen esetben a testünk. Ha értelmezed ezt, vagyis, hogy az ember önmagától nem képes alanyi jogon "belelátni" (és nem is kell) a szellemi világban folyó eseményekbe, csak "külső segítséggel" Isten Szellemének, (vagy Szentlelkének közismertebb nevén) a közreműködésével, akkor azt is megértheted, hogy miért nem látja mindenki, csak az, aki megkapta ezt a külső segítséget. Mondjuk, olyan is van, amikor többen is látják ugyanazt, de ezt Isten dönti el, mikor hogyan és "mennyit" enged látni. Minden ilyen esetben vannak vele céljai, méghozzá az illető hívők épülése. Ha olvastál Pál megtéréséről, Ő a fizikai szemeivel meg is vakult időlegesen, abban a pillanatban, mikor látta Jézust fény kíséretében. A vele lévők azonban semmit sem láttak pedig, ha jól emlékszem ráadásul éjjszaka volt. A szellemi szemeivel azonban mindent látott és reagálni is képes volt egészen addig, míg véget nem ért ez a "látomás" (nyílt látomásnak hívják egyébként) De mondhatnám Bálám szamarát is, ahol bálám csak annyit vett észre a fizikai érzékelésével az egészből, hogy a szamár állandóan nekivágja a sziklafalnak, de nem akar előre menni és olyan mintha meghibbant volna:) Egészen addig, amíg a szamár meg nem "szólalt" (a szamaraknak nincsenek emberi hangképzésre alkalmas szerveik, még a majmoknak sincsenek. Ő a szamár szövegelését más módon "látta/hallotta" és mikor a szamár közölte vele, hogy azért nem megy előre, mert Isten angyala ott áll az út közepén, akkor már bálám is meglátta és becsicskult.

Érthető ez így valamennyire?

"És ha megjelenik valakinek, ilyesmi, azt miért nem látta más, ha teste van?"

A tanítványoknak sokszor megjelent a feltámadása után és mind látták. Sőt még evett is velük.