Miért lettem ilyen? Hogyan tudnék ezen változtatni? Mivel mulaszthatnám el ezt az ürességet?

Sajnálom, hosszú lesz, de remélem, akad, akinek lesz egy kis türelme végigolvasni a fecsegésemet. :)

Tizenhat éves lány vagyok, tavaly kezdtem a gimnáziumot, egy problémám sem volt még akkoriban. Talán néhány napja van ez, hogy mérhetetlen ürességet érzek, csupán vagyok, és fogalmam sincs, mihez kéne kezdjek magammal. Mielőtt valaki felhozná az unatkozást - nem, nem unatkozom, még akkor is ott motoszkál bennem ez, ha elfoglalt vagyok. Vannak barátaim, nem sok, viszont mindegyiket igazinak tartom, azt hiszem, ez az, ami számít. Tanulás terén is jól állok, az átlagom négy egész fölött van, a családom nem küzd problémákkal, jól kijövök velük. Éppen ezért nem értem ezt az egészet. Valamiért semmi sem okoz örömöt - régen imádtam zenét hallgatni, most pedig semmi kedvem hozzá, régen rendszeresen írtam (novellákat, regényt), most mégsem megy, régebben boldog voltam, ha olvastam, mára már ennek az öröme is eltűnt belőlem. Valaki tudja esetleg, hogy mitől lehet ez? Ez az üresség, hogy úgy érzem, elvesztettem önmagamat, azt, aki voltam.

Annak is örülnék (a válaszok mellett természetesen), ha névtelenül, arctalanul el tudnék valakivel beszélgetni, elmesélhetnék dolgokat. Vagyis várom privátban is a válaszokat. :)