Egy autó vagy az egyik fél újjad?
Szép vasárnapot.
Történt velem egy kisebb baj, sikerült összetörnöm az autóm kedden egy kanyarba. Egyedül voltam személyi sérülés nem történt de az autóm az totál káros lett. Azóta(ez kedden történt) semmi élet kedvem és egyáltalán semmire nem vagyok jó. Nem tudom kezelni az érzéseimet bánt a dolog akármit csinálok nem tudom befejezni normálisan. Viszont van egy barátom aki nemrég az egyik kézen lévő fél újat elveszítette és egyáltalán nem látszott rajta bánat vagy szomorúság még a mai napig viccelődik az ujjával meg miden. Szerintem egyértelmű hogy sokkal-sokkal nagyobb veszteség egy újjad mint az autód, de mégis fele annyira nem tudom úgy kezelni a dolgot mint a barátom az ujjával kapcsolatosan.Tudom eléggé hülyén hangzik, meg értelmetlennek néz ki a helyzetem hogy ezért úgymond "feladom" a mindennapi harcot az élettel.Nem szoktam ilyen kérdéseket felrakni ide, most mégis, azért vettem rá magam mert nem igazán tudtam ezt elmondani azóta senkinek. Esetleg akinek ilyesmi megtörtént elmesélheti és hogy, hogyan tette túl magát ezen, hátha tudok inspirálódni.
(összecsapott tudom, de a lényeget remélem értitek)
18/F
Az ember életében csak az bír igazi fontossággal, amiért megdolgozott, megküzdött, megszenvedett. A testét csak úgy "kapja"az ember, annak egy kicsiny részének elveszítése (főleg fiatal férfiaknál, akik ezt afféle "kalandként" élik meg) nem jelent akkora traumát, mint amikor az eddigi munkájának eredményét veszíti el.
Én szabad időmben könyveket (történelmi életrajzi regényeket) írok. Történt egyszer, hogy valami oknál fogva 380 oldal egyszerűen eltűnt a gépemről. De szőrén szálán! Korábban átküldtem magamnak emailben, de ott sem találtam. Máig nem értem, hogy történt, de soha nem került elő. Ez a 380 oldal iszonyat sok adatgyűjtői és írói munkámba került. Soha nem tudtam rászánni magam, hogy újra megírjam, pedig nagyon vonz a téma. Napokig enni sem tudtam tehetetlen dühömben. Ehhez képest egy ujj elveszítése kismiska. (Tudom, mert egyszer levágtam az egyiket. Visszavarrták ugyan, de nem 100%-os.)
#11-es igen ez jó példa volt, jobban felvilágosított,viszont nem tudom ennek mennyi köze lehet annak is, hogy soha nem szerettem a változásokat, minden a rendjén kellett legyen örökké ahogy megszoktam, mint a mindennapjaimban a tennivalóim, mint
a szobámban a dolgaim, hogy ez itt és annak kizárólag ott kell lennie. Mindegy, hogy jó vagy rossz irányban változott az életem soha nem örvendtem neki igazán. Picit meg perfekcionista ember is vagyok, próbálok mindenből a maximumot kihozni, és ne tévedni, meg sajnos más emberek véleménye is nagyon befolyásol. Köszöntem a válaszod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!