Szörnyen idegesítenek a K-popperek, animések, és a többiek. Mit tegyek?

"Továbbá ne akarjátok megverni, mert a szövegből én azt vettem ki, hogy lány."

Szóval ez azt jelenti hogy a fiút lehet verni nyugodtan? Értem....

Azzal hogy kiemeled hogy lányokat nem ütjük/fenyegetjük meg azzal azt állítod hogy fiúkra vagy férfiakra nem vonatkozik ez a szabály, azaz a sértegetéstől függően ők fenyíthetőek akár drasztikus módszerekkel is. Véleményem szerint nem kéne megütni vagy megverni senkit azért mert kulturálatlan módon sérteget vagy provokál. Abból nem tanul semmit, sőt megerősítjük őt az előitéleteiben.

Ésszerű keretek közt meg a másikat fizikai módon bántalmazni nem lehet, sértegetésért főleg nem, se lányok, se srácok között. Nem a világ vége ha megtörténik, én is verekedtem már, de ne nevezzük ésszerűnek.

Na de kedves kérdező: az látszik hogy frusztrált vagy, csak nem igazán értem hogy pontosan mitől. A legtöbb ember akikkel találkozunk életünk során más értékrenddel, ízléssel, stílussal. És természetesen vannak akik ezeket ránk akarják erőltetni. Semmi új, természetes az egész.

A kérdésed semmi csak egy nagy rant, egyfajta feszültséglevezetés. Nincs rendes válasz, mert hát végülis mit tehetnél? Nem akarom elkezdeni sorolni hogy mennyi ezeknél sokkal frusztrálóbb, fájdalmasabb, idegesítőbb, nehezebb dolgok vannak még amik az átlagember hétköznapjait megnehezítik. Gondolom még fiatal vagy, évek múlva mikor nagyobb problémáid lesznek nevetni fogsz azon hogy ezen problémáztál.

Ja és ha valaki megkérdezi hogy mit gondolsz a hajáról és erre azt válaszolod hogy úgy néz ki mint egy k♥rva akkor ne csodálkozz hogy úgy gondolják te vagy a g♥ci, mert hát végül is igazuk van.

Huszonéves vagyok, szerinted engem mennyire idegesít, hogy mindenki csak a párjáról/gyerekéről tud beszélni, miközben szerintem ez egy baromi kis szelete az életnek? Akinek van párja, az a problémáit ecseteli, akinek nincs, az picsog, hogy miért nincs, mintha anélkül félember lenne, és az egész halmozódik, ha jön a gyerek, olyankor szoktam finoman megszakítani a kapcsolatot, mert nő létemre nincs kedvem szaros pellusokról csevegni.

Szívesen beszélnék én munkáról, filmekről, könyvekről, politikáról, közéletről, bármiről, ami kicsit is túlmutat a fajfenntartás ösztönvilágán, de basszus.

Egyébként nem igaz, hogy mindenhol ott vannak, én nagyon kevéssel találkozom. Szerintem te csak azért veszed észre őket hatványozottan, amiért én a visítozó kisgyereket: ez idegesít a világon a legjobban. Szóval nyugodj le, találj magadnak más, értelmes hobbit, ott ismerkedhetsz hozzád hasonló emberekkel. Amik neked a sulistársak, azok nekem a munkatársak, de az, hogy össze vagyunk zárva x órát egy nap, nem jelenti azt, hogy nem vonulhatunk félre, ha nincs olyan ember, akivel jól el tudnánk beszélgetni. Ők meg találják meg a saját társaságukat, de neked/nekem nincs jogunk megváltoztatni egy ember érdeklődését, tényleg csak annyit lehet tenni, hogy leépíted velük a kapcsolatot.