Nem motivál semmi. Mit tehetnék?

17 vagyok, pályaválasztás előtt állok, de semmi sem motivál, hogy tanuljak. Nem vagyok rossz tanuló, de ha így folytatom sosem kerülök be arra az egyetemre amelyikre be szeretnék kerülni. Igazából szívem szerint állatorvos lennék, de a kisállatorvosi praxisok telítettek + nagyon sok pénz beindítani egyet...ezért fogorvosira megyek. Vagyis ez a terv...ez is érdekel, de nem annyira. Imádom az állatokat és boldoggá tenne ha segíthetnék rajtuk. A fogak is érdekelnek, pontosabban a porcelán héjak, fogszabályozás stb..mondhatni az esztétikai része. De mostanában annyira erőtlen vagyok, nincs kedvem semmihez, már az sem érdekelne ha munkanélküli lennék. Érzem, hogy fogorvosként egy nagyon hosszú és nehéz út állna előttem és a nap végén nem biztos, hogy az tenne boldoggá. De félek belevágni az állatorvosi egyetembe ( ha egyáltalán felvennének ), mert rettegek attól, hogy annyi év tanulás után csak annyira lesz elég a fizetésem, hogy hónapról hónapra megéljek és sosem lesz praxisom. Fogorvosként sem biztos, hogy lesz de nagyobb az esélye mivel külföldön keresettebbek. Mindig ezen vacillálok, hogy mi legyen. Egy ideje csak egyhelyben toporgok SZÓ SZERINT NEM TÖRTÉNIK SEMMI. Azok akik már tapasztaltabbak, idősebbek és nyilvánvalóan bölcsebbek mint én azok mit mondanának? Mit tegyek? Ti mit választanátok? Azt a szakmát amiből jobban meg lehet élni, de nem az az álmotok, vagy azt amivel az sem biztos, hogy abban az ágazatban (kisállatgyógyászat) kapsz munkát? A praxis szerintem kizárt, mert rengeteg gép, műszer kell ami nagyon drága, ellenben a kihasználtsági foka alacsony. + nincsenem millióim:(