Nehéz sorsú emberek, akiket állandóan edz az élet. Hogyan küzditek le a problémákat? Hogyan tudtok pozitívak maradni, mi motivál?

Én úgy kezelem ezt,hogy nem maradok pozitív . Mert egyszerűen nem bírok. Eltelik egy adott idő és rájővők magamtól,hogy csinálhatok bármit ami nekem rossz,rám nézzve rossz. Az nem érdekel senkit csak én sűlyedek egyre mélyebre és mívvel ez senkit nem érdekel,erőt veszek magamon és erősebb leszek mint az előtt.

Kitűztem a céljaimat, és ezekből nem engedek. Továbbá próbálok nem azon szomorkodni, ami nincs, hanem annak örülni, ami van. Pár példa: Meghúzódott a lábam. Ez kellemetlen, de örülök, hogy egyáltalán van lábam. Nincs szalámi a kenyeremen. De milyen jó már, hogy van kenyér!

Nehezen és egyre nehezebben. Már szorongásos tüneteket mutatók. De mindig próbálom megtalálni azt ami éppen működőképes és abból erőt meríteni

Többször voltam már nehéz sorsban. Például a legutóbbi néhány évben is. Elveszítettem mindkét idős szülőt, azzal párhuzamosan becsapott egy jelentősebb összeggel az üzlettársam, majd az örökséggel a saját testvérem. A sokáig tartó lehangoltságtól legyengült az immunrendszerem ami hozzájárult ahhoz hogy egy bőrrákom is kialakult. Néha már azt gondoltam hogy max. 10 év és engem is temetnek. Aztán eszembe jutott az ami fiatalabb éveimben is mindig nagyon bejött, és ami tulajdonképpen az Agykontrollnak is a mondanivalója, hogy megnyugodtam és elkezdtem használni az eszem. Néhány éjszaka szinte meditációs állapothoz hasonló nyugodtsággal belebújtam az internetbe hogy minél többet megtudjak a rákról, hogy miért alakul ki és hogyan gyógyultak meg belőle maguktól. Nagy hatással volt rám Anita Moorjani, a "Meghaltam, hogy önmagamra találjak" c. könyv szerzője, aki szintén arról számolt be hogy az elméje gyógyította ki egy olyan súlyos rákból amire az orvosok is azt mondták hogy menthetetlen. Így történt velem is, arra koncentráltam hogy meggyógyultam és nem pedig azt képzeltem el hogy egyre rosszabb az állapotom. Ahogy a céllövő sem a verebeket nézegeti hanem a kör közepét amit el akar találni. Az agyam sorra találta meg azokat a tényezőket ami az immunrendszerem megedzette. Például sokat aludtam, elegendő folyadékot ittam, olyan stresszmentes életet éltem mint régen az alföldi juhászok valamint életem minden percét piros betűs ünneppé alakítottam. Ha akadt az életemben lelki gyötrőm, akkor viccesen jó útra térítettem, például tréfásan azt mondtam neki hogy csak akkor állok szóba vele ha kártékony proli helyett hasznos proli lesz vagy úgy fel rúgom hogy leolvassa a Göncöl Szekér alvázszámát. És a jó dolgok szaporodtak, láncreakció szerűen. Mivel mérnök vagyok, egy régebbi találmányom is befejeztem meglepően hamar, mivel elhatároztam hogy az eredmény kell nem a vele járó időtöltés. Elkezdtem nagyszerűen érezni magam a bőrömben. Testmozgásként kerékpároztam a Bakony vadonjában és meglepően tapasztaltam azt hogy fittebb vagyok mint kamasz éveimben. Teljesen magabiztos vagyok mert ma már tudom hogy az valósul meg amit elképzelünk. Amit régen is tudtam, csak időközben rohanó városi lettem aki leszokott az esze használatáról és pont ez okozta a múltban a sok bajt. A múlt nehézségeit figyelmeztetésnek tekintem, figyelmeztetés arra hogy az eszünket használjuk, mert ha nem tesszük akkor az élet keményen benyújtja a számlát. Ahogy az elenkezője is igaz, vagyis aki az eszét használja azt az élet busásan megjutalmazza. A betegségem szintén egy figyelmeztetés volt arra hogy ne tűrjem meg magam körül a bűnnek a csíráját se. Mert ha megtűröm, akkor az élet akár halálbüntetést szabhat ki rám.

#5-ös, köszönöm, hogy megosztottad tapasztalatod, igazán felüdülés volt olvasni! Csodálatos, hogy a gondolati fegyelemmel milyen hatalmas változásokat lehet elérni.

Amit a 6. -os írt. Meditálok, gondolkodok, így megszűnik a probléma.

Hmm lássuk egyfolytában történik valami velem pl. Nem rég csapták el a szomszéd macskáját akit sajátomnak kezeltem ráadásul a szemem láttára nénikém nem kellet fel mikor aludt kómába van ráadásul pánikbeteg is lettem ha ez nem elég még egy rohadt bicigli is átment a bal lâbamon nem mondanám magam pozitívnak de ezeknél nem sírtam mivel meguntam falat emeltem magam köré nem érzek semmit már úgyse lesz semmi jobb de ezen kívűl vannak álmaim amiket elérek és így telnek napjaim